Honismeret, 2012 (40. évfolyam)
2012 / 5. szám - TERMÉS - A magyar szőlő- és borkultúra társadalmi szerepe (Csoma Zsigmond)
miség távlatos, a politikai döntéshozók időszerű felelőssége és kötelessége. Egyébként hogyan értheti meg az egri gyerek Kossuth Lajos üzenetét: Itt nem hirdetni, itt csak tanulni lehet a hazafiságot." Mert nem elég megtanulni a történelmet, meghallgatni a nagy szavakat, de fontos, hogy megláthassa és megérthesse; az Egri vár bástyáinak tövében nincs piros és fehér zöld nélkül. A bástyák köveiben ott megyénk ereje, azért maradhatott állva. Aki ezt nem tudja, aki ezt nem vallja, annak még járni kell az iskolát, hogy Egerben magyarrá, s magyarként egrivé válhasson. Ezen az úton juthat el a gyermek, az ifjú értelméig a francia gondolkodó felismerését átformáló csángó költő. Duma András súlyos üzenete: ,először vagyok ember, s aztán magyar", így vértezhetjük fel kortársainkat és gyerekeinket „új ordas eszmék" támadása ellen. A történelmünket nem ismerők, a Szent Istváni állameszme évezredes örökségének értékeit tagadók e hazán belül is elfogadják a magyar nép intoleránsságát hirdető propaganda csúsztatásait. Ezek a nemzeti öntudatot támadó próbálkozások nem mindig jelennek meg nyíltan, kifinomult eszközökkel folytatják a magyar kultúra elleni negatív diszkriminációt. De mitől is lenne értékeinket helyén kezelő magyarsága annak, aki nem talált otthonra a világban? Miként lehetne nemzeti elkötelezettséget kialakítani a gyermekben, ha a közösség erejét nem tapasztalhatja meg. Ebben az életkorban ez a közösség nem lehet a nagyvilág. Tamási Áron pontosan megmutatta, mit kell elvégezni a felnőtteknek ezen a téren. Minden nemzet rendelkezik önvédelmi reflexszel. Fontos eleme a nemzeti önvédelemnek, hogy a gyerek megismerje saját szülőföldje történelmét, szülőfaluja, városa örökségét, értékeit. Ezért minden törekvésünk arra irányul, hogy visszavezessük a helytörténetet az oktatásba. Van rá példa megyénkben Gyöngyösön és Hatvanban, ahol kézbe vehető a helytörténeti olvasókönyv. A példák, a helytörténet és a helyi értékeket felmutató megyei erőforrások, a működő szellemi és kapcsolati tőke, a kaleidoszkóp programban megnyilvánuló értékorientáltság okán kijelenthetem, hogy lesz erő megírni a helytörténeti olvasókönyveket. Olyan helytörténeti olvasókönyveket, amelyben a városok és az egy járásra élők közösségének földrajza, gazdasági és társadalmi öröksége, közösen megélt történelme élményszerűen válik láthatóvá gyermekeink számára. Ebben a vállalkozásban az értelmiség szerepe világos, mint ahogy az is, hogy a megvalósítás felelőssége megosztott kell, hogy legyen a döntéshozókkal, politikai szereplőkkel. Erre a valóságosan tetten érhető cselekedetre van időnk az elkövetkező években. A kulturális kaleidoszkóp magunknak szabott mérleg és leltár is egyben: mit tettünk szülőföldünk felemelkedéséért ma, holnap és holnapután? Beszédes lesz, ha elkészül a leltár közös sikere vagy kudarca minden városban mindkét oldal szereplőinek. Intézmények, civil szervezetek, szakemberek, fiatalok tartják és kérhetik számon a folytatást. Az emlékezés így válik élő folyamattá, s ennél többre mi egyszerű emberek nem vállalkozhatunk. Az atyák bölcs tanításaiból vett idézettel valljuk: "1y munkát nem neked kell bevégezned, de nem vonhatod ki magadat alóla". Valljuk, hogy csak az erős lelkű nemzet tud nagylelkű lenni. A tárlat szolgáljon tapasztalásként és egyfajta főhajtásként a XL. Országos Honismereti Akadémia résztvevői és az általuk képviselt szervezetek áldozatos munkája előtt. F. Gál Sándor az Egri Közművelődési Tanács elnöke A magyar szőlő- és a borkultúra társadalmi szerepe Az Európa szerves részét képező magyarországi szőlészet-borászat különlegességnek számított kiváló ökológiai-természetes adottságaival, a szőlőtermesztés északi határához közeli, szép savakat és kerek borokat termő szőlőhegyeivel, aszúsodó szőlőivel, mediterrán jellegű dél-magyarországi területeivel, nagymértékű nyugati, majd észak-keleti irányú távolsági borkereskedelmével és sok nemzetiségével. Ebben a nagy konglomerátumban különböző hatások, területi-történeti különbségek, a fejlődés különböző szintjén álló, felzárkózó és leszakadozó szőlő-bortermelő területek színes mozaikja tarkította az egységesnek nem mondható magyar bortermelést. Magyarországon a finom bor állandó kísérője volt az asztali örömöknek. A jobbágyok asztalától a királyi lakomákig mindenhol fontos és kizárólagos szerepet kapott a szőlőből erjesztett ital, amelynek ebben az időben még nem kellett megküzdenie olyan mértékben a sörrel és a XVII. század óta terjedő pálinkával, mint manapság. A magyar konyha zsíros, füstölt fűszeres, nehéz ételei és ízei a száraz borokat igényelték. A bor fogyasztása és a bor szervírozása a középkorban is megkülönböztetett figyelmet kapott. Ez részben a bornak, mint isteni eredetű italnak, részben a borfogyasztási alkalmaknak, ünne 41