Honművész, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1833-04-25 / 7. szám
kenetett, félti koronáját. — Béla a’ kardot választja, a’ testvéri béke megjön , és Vid az udvartól száműzetik. — Drámát írni a’ literatori pályának egy legterhesebb, legsikamosabb ösvénye, e’ darabot úgy, mint Kossuth ur alkalmaztató, annak éppen nem nevezhetni. Némelly képzet, mint az, midőn Vid Unoka öccse István, bátja ellen átkozódik, ’s ajkain azt ejti ki, hogy a’ testvér testvére karjai közt bujálkodjék, igen illetlen; írónak nem szabad, botránkoztatás nélkül nem is lehet, a’ képzetét személyesítő művésznek szájába illy szavakat adni, főkép akkor, midőn az egész darab tartalma nem hasonló bűnt képez. A’ nyelv e’ darabban közönséges és mindennapi, a’ legnevezetesb személynek, mint Bélának nincs több , rövid jelenésénél, az is a’3-dik felvonással kezdődik, ’s csak ezért is e’ darabból, úgy mint láttuk , a’ két első felvonás egészen elmaradhatott volna. Megkülönbözteték magokat e’ darabban: Komlóssy, a’társaság igazgatója, mint Vid; Komlóssyné, Béla herczeg nője, ki a’ szerető hölgyet fájdalom, ’s kétségben esés közt szivrehatólag képezé; — Tóth, mint Béla herczeg , ki a’ szenvedő rényt érzőleg, vitézi, nagy és nemes tetteket képző szerepeit mindig művészileg személyesíti. — Lendvayné, a’ király nője, ki mindenkor igen csinosan szók öltözni, ’s különösen naiv pártatlan természetes szerepeit, mint e’ darabban is, az elragadásig természetileg tudja ábrázolni. — Fántsy Vid öccse, a’ társaság új tagja, először lépett fel, ’s róla mindeddig azt mondhatni, hogy első előadását a’ közönség tetszőleg vévé. — Farkas, (a’ hires tánczos), Lendvay szerepét adván elő mint király, igyekezett ugyan annak megfelelni, de nem önhelyén állván, nem csuda, ha e’ darabban, — mellyel csak mester művészek emelhetének némileg a’ tetszés pontjáig , — egy kevéssé hátramaradt. *) Munkátsy János: Német Játékszín. Pesten Apr. 22-én valahára csak ugyan világra jött a’ rég óhajtott opera, és pedig a’ fehér asszony. Három új színész tag lépett fel benne u. m, Höfer (Gaveston) és Wanderer (George) urak, ’s Mazarelli leányasszony (Jenny). Az utóbb nevezett énekesnén félelmet láttunk, kivált eleinte ; ha azonban minde mellett is lehet ítélnünk, úgy véljük, hogy bár középszerű termete, játszás módja, ruházatja kedveltető volt, de énekhangja, kivált a’ magosabb , élesége ’s vékony orgánuma miatt nem a’ legkellemesebb ; alsó hangjai azonban erősek; talán , mivel most beteg volt, hangja még egészen tisztára nem jöhetett, és igy különben helyes előadásától még más próbákat várunk. — Wanderer ur te • ) Újólag kérjük a tisztelt hazafiakat, hogy hazánk szerte létező színészeink mutatványaik felől gyakor tudósításokra méltassák folyóirásunkat; sok jónak alapját vetik meg az illyes fáradozások is.