Honművész, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)
1833-12-08 / 72. szám
72. HONMŰVÉSZ. pesten Vasárnap December 8-an 1833. I. TERMÉSZET-TUDOMÁNY. Erdő égés. Svéd, norvég, és finn országokban sokszor megmérhetlen darabföldeket láthatni, hol minden az enyészet és pusztulás nyomait mutatja magán. Itt hajdan felséges erdőségeket, kövér mezőket, vagy szántóföldeket lehetett látni, mellyek most egy átaljában mind elemésztve vannak. Nem látni most egyebet itt, mint egyes fekete, a’ földből csak nehány hüvelyknyire kiálló fatörzsöket, kőszén darabokat ’s több e’ feleket. Ezen szomorú maradványok mellett egy messze terjedő kopár’s kiaszott síkság nyulik el, mellyen a’ szem híjába vagy nyugvó pontra találni. Ezen tűzvészeknek több okai vannak. A’ svéd pórnak szokása, hogy ha v^^^fJt^erdődarabot ki akar irtani, azt felgyújtani , mi általnánlnak hamarabb czélt ér , mint ha úgy vágná ki; hanem* a’ hátramaradt hamu egyszersmind földét kövériti. — Ezen szokás még nem volna olly káros, ha az a’ felette szükséges vigyázattal ’s előre látással történnék meg; de a’ svéd paraszt arra keveset ügyel, ’s innét vannak azon rémséges és felettébb szomorú pusztulások, mellyekről nekünk alig vagyon képzeletünk. Sokszor egész mértföldnyi erdők, mezők ’s vetemények gyulladnak meg egy pillanatban. Ezen jelenet felséges-iszonyatos! Fű, moha, növény, egy szóval minden tüzzé leszen, mintha valamelly tűzfolyam hullámzanék fel ’s alá a telkeken ; a gyantás fenyők mint fáklyák lobognak. De mi a’ tüneményt irtózatosabbá teszi, az a’ vad állatok iszonyú össze bődűlése, mellyek erdei tanyájikból kifizetve a’ falukba rohannak , s emberi marhát egy iránt támadnak meg dühökben. — Ama nagy természet vizsgáló Linné egykor csak nem áldozatja len *) így tesznek a’ stájer országiak is a' magosabb hegyeken , hol az erdőt mi velős alá fordítják, ’s hova a' szegény földmves gamjt nem hordhat.