Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1834-04-27 / 34. szám

SPLIBSIIFNII. vasárnap április 27-én 1834. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. Vadászat egy óriás veres ora­ngutangra. A’,,Mary Anne Sophia“ nevet viselő brigg-hajó kapitánya a’Sumatra-i dél-tenger mellékén hajózván egy csónakot küldött­ ki vízért , a’ kiszálló hajósok bizonyos helyen, hol sok m­­ivelt föld , de kevés fák voltak , a’ fák egyikén egy óriási majmot pillantanak­ meg. A’ mint az emberek hozzá közelebb jöttek, lejött a' fáról, de mikor űzni kezdék, is­mét egy másik fára menekedett. Termete egészen hasonló valt egy karcsú emberéhez, teste ragyogó fekete szőrökkel fedve, járása bizonytalan és biczegő volt, néha kezeit velé segédül, néha egy doronggal lóbálta magát odább. A’földön nem volt látszólag természetes járása; hogy ügyességét eléggé méltánylani lehessen, a’ fákon az ágak közt kellett őt látni. Midőn végre egy jó formán magánosan álló fára szorittaték, egyetlen ugrással egy igen magas ágra veté magát, mellyen evet (Eichhorn) könnyűségével lóbálá magát ide ’s tova. Ha a’telek fákkal vala beültetve, megmenekedé­­sét aligha lehetett volna gátolni, minthogy egyik fáról a’ másikra olly sebességgel haladott, mint akármelly ló a’ földön; de még azon kevés fák közt is olly sebesek valónak szökdelései, hogy őt jól czélba venni igen nehéz volt; J­zeji csak az által juthatának birtokába, hogy egymásután a’ fákat legvagdosván mind inkább szűkebbre szok­ták. Mi­után öt golyót kapott már testébe, ereje fogyni kezdett, ellankadva támaszkodék egy ághoz, és sok vért vesztett. A’ vadászoknak most elfogytak lövő szereik, ’s kénytelenek valónak a’ fát levágni, mert erősen hivék, hogy annyi vér­vesztés után már lehetetlen leend tovább szöknie. De mi­ként bámultak, midőn a’ fa ledülvén a’ majom előbbi se­bességével más és ismét más fára veté magát. Valóban vala­mennyi fát le kelle vágniok, mielőtt arra hozhatók őt, hogy a’síkon állná­ ki a’csatát üzőjivel. Az Orangutang még itt is bámulatos erőt mutatott, ’s egy reá hajított dárdát.

Next