Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-05-08 / 37. szám
csütörtökön május 8ban 1834. TERMÉSZET-TUDOMÁNY. Tüske - bőrű ember. Londonban a’ Westminsteri ispotályban nem régiben egy közép korú, jó termetű, és deli férjfiú jelent meg az orvosok és tanulók elejebe. Egész teste valamelly zöld, szarv formájú, ’s alakjára nézve a’ tüskés disznónak tüskéjeihez hasonló pajzszsal van befedve.Csak arcza, keze, és lába-feje tiszták mint más emberekéi; minden egyéb tagjai jóforma sűrűen el vannak vele borítva. Minden esztendőben elveszti tüskéjit ’s mindenikben újra megkapja. Már kora ifjúságától kezdve van ezen természeti öltözettel ellátva, ’s nemzetségének minden férfi, tagjai ősapjától kezdve mind azzal valónak fedve. Azaljában jó,tartós egészségű és természete munkálatiban legkisebb rendetlenség se mutatkozik. A’ napfoltok, mellyek eddigelé jó formán közönséges tünemények valónak, már ezután a’ vizsgálódásnak érdekes tárgyai leendnek ; mert most már úgy tekintetnek, mint uj világ-testek egy nem régiben felállított theoria szerint. Valahányszor a’ napon foltokat vettek eddig észre , mind annyiszor új üstökös csillagokat láttak a’ nap közelében, mellyek ezelőtt az égnek semmi féle vidékén nem láttattak. Egy üstökös csillag, melly 372 esztendővel Krisztus születése előtt a’ napnak sugaraiból egyszerre ’s véletlenül előbukott, olly nagy volt,hogy közönségesen csak a’ hold vágytársának neveztetnék, és farka az égnek mintegy harmad részét elfoglalta. Hogy egyenesen a’ napból kellett kijönnie ezen csillagzatnak, bizonyonyitja az, mert világos és fényes test lévén nem jöhetett a’ nélkül a’ nap közelébe, hogy észre nevették volna. De a’mi ezen testeknek a’napból származásukat még inkább bizonyítja, az, hogy eleinte egészen tüzesek, és sokszor lángokat okádni látszatnak. Az említett nagy üstökös csillag, miután darab ideig az égen állott, két részre oszlékel, mellyek különböző vidékekre húzódtak, a’ mint ezt Aristoteles (Lib. I meteor, c. )