Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1834-05-08 / 37. szám

csütörtökön május 8ban 1834. TERMÉSZET-TUDOMÁNY. T­ü­s­k­e - b­ő­r­ű ember. Londonban a’ Westminsteri ispotályban nem régiben egy közép korú, jó termetű, és deli férjfiú jelent­ meg az orvosok és tanulók elejebe. Egész teste valamelly zöld, szarv formájú, ’s alakjára nézve a’ tüskés disz­nónak tü­skéjeihez hasonló pajzszsal van befedve.Csak arcza, keze, és lába-feje tiszták mint más emberekéi; minden egyéb tagjai jóforma sűrűen el vannak vele borítva. Minden esz­tendőben elveszti tü­skéjit ’s mindenikben újra megkapja. Már kora ifjúságától kezdve van ezen természeti öltözettel ellátva, ’s nemzetségének minden fér­fi, tagjai ősapjától kezdve mind azzal valónak fedve. Azaljában jó,tartós egész­ségű és természete munkálatiban legkisebb rendetlenség se mutatkozik. A’ nap­foltok, mellyek eddigelé jó formán közön­séges tünemények valónak, már ezután a’ vizsgálódásnak érdekes tárgyai leendnek ; mert most már úgy tekintetnek, mint uj világ-testek egy nem régiben felállított theoria sze­rint. Valahányszor a’ napon foltokat vettek eddig észre , mind annyiszor új üstökös csillagokat láttak a’ nap közelé­ben, mellyek ezelőtt az égnek semmi féle vidékén nem lát­tattak. Egy üstökös csillag, melly 372 esztendővel Krisz­tus születése előtt a’ napnak sugaraiból egyszerre ’s vélet­lenül előbukott, olly nagy volt,hogy közönségesen csak a’ hold vágytársának neveztetnék, és farka az égnek mintegy har­mad részét elfoglalta. Hogy egyenesen a’ napból kellett ki­jönnie ezen csillagzatnak, bizonyonyitja az, mert világos és fényes test lévén nem jöhetett a’ nélkül a’ nap közelébe, hogy észre nevették volna. De a’mi ezen testeknek a’nap­ból származásukat még inkább bizonyítja, az, hogy eleinte egészen tüzesek, és sokszor lángokat okádni látszatnak. Az említett nagy üstökös csillag, miután darab ideig az égen állott, két részre oszlék­el, mellyek különböző vidékekre húzódtak, a’ mint ezt Aristoteles (Lib. I meteor, c. )

Next