Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1834-01-26 / 8. szám

of civil engineers).­­ Ezek öszvesen 1700 tagot számlál­nak. Ezekhez csatolják meg magokat más kisebbb egyesüle­tek , mellyeknek tagjai az előbbiekkel együtt 14,800 főre számíttatnak. Mérsékletessé­g egyesülete. Wellington her­­czeg az angol­ hadseregnél keletkező mérsékletességi egye­sületeket helyben hagyta, és ajánlotta különösen kiadott parancslevelében , hogy igy a’józanság az angol’ vitézeket még inkább diszesitse. Sőt tudtokra adja katonájinak, hogy ezután semmi vagy csekély nyugpénzt (pensio) nyernek mind azok, kikről bebizonyodik , hogy mértékletlen iszá­koskodás által lettek a’ szolgálatra alkalmatlanokká. SZÍNÉSZET. Magyar Játékszín. Budán jan. 21-én „Mátyás napja Soroksáron“ vagy „sem embergyűlölés se megbánás“ czim alatt Bauerle-nak vígjátéka ada­tott. Ámbár azt fordítója Ed­er György, valamint csak tőle tel­hetett, helyzetünkhez illesztő, ’s a’ játszó-személyek is igyekeze­ttek — színünkön csak részenként, ott t. i. hol festései a’ való­sággal nem ellenkeztek, nyerhető tetszést. Könyvesné assz. (Orsolya) 's Farkas ur (Koczka Mátyás) legjobban mulattatának, ’a ez utóbbi elő is tapsoltatott. P. Károly, Debreczenben a’ csak most beállott év 2-kán a’ város nagy érdemű fő-birája­­. Rakovszky Dániel ur neve napja tiszteletére előadatott ,,a’ köz jóért élő polgá­r,“ egészen uj (?!) ne­mes víg játék 2 szakaszban ; irta Kotzebue, (! !) e’ méltó alkalomra fordította Balláné, nemzeti színész. Az alkalomhoz nem éppen hely­telenül lett volna a’ darab választva, ha ennek elején több kife­jezések sértők nem lettek volna egy előkelő házra nézve , és ha a’ halhatatlan iró czélja ellen a’ darabot némelly színészek na­gyon is mulattatóvá tenni kelleténél több erővel nem törekesznek vala. •— Egy a’ köz jőért élő már hajlott idejű polgár, (Bulling Kováts) kinek eladó leányai vagynak, örömét nem ugrálással, ’s kéz­ feltartva keringéssel szokta kijelenteni.­­— Hasonló czél nél­­küles igyekezet volt Bétának (Lángné) a’ nézőket szüntelen nevet­tetni akarni , ’s ezen hiú igyekezet miatt az egész szépnemnek pirulást okozó ábrázati vonásokat, mozdulásokat, ’s olly szókat szerepe közé elegyiteni, mellyeket Kotzebue soha egy hajadon­­ nak szájába nem adott. Mire való volt a’hegyes hangon sóhajtás? mire való a’ katonaság jövetelén örömében kábultságot mutató forgás és kiáltozás ? — A’ köz­jóért élő polgár leányai Karolina (Balláné) ’s Adolfiné (Zsuzsika) mind szerepeiket helyesen vették, mind jól is végezték. Az özvegy házgondviselő (Udvar­hely­iné) csaknem leghelyesebben vette szerepét, és falábú fi­a

Next