Honművész, 1834. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)

1834-08-21 / 67. szám

536 és keservet, úgy a‘ kitört Örömet is, midőn már rég elhamvadtnak vált fiját, kinek szerepét Szilágyi (Olaf) nem roszul játszá, megtalálta. Balláné (Róza) úgy lépe­ fel, mint a* magát e’ pá­lyán jól ki mi vett szinészné. Szántai Erixen szerepét meglehető­sen , de a’ 2-dik szakaszban Náthán zsidóét annál tökéletesebben és köz tapsra méltatva vitte. Lázár (Herman) nem elégite­ ki. Török (Rupert és Krips) középszerűleg, Pataki (Gustavsohn) gyengén játszott. Kőszeghy (Mukk)ma újólag bizonyitá, hogy a’ szorgalom, maga tökéletesítése, jó alkalmaztatás , és jó előadás a’ nézők elégedésében nyeri jutalmát. Bállá (Wittemberg) meg­mutatta, hogy valamint az igazgatóságra, úgy a’ közönség párt­fogására is érdemes. Bállá Marie 5 éves kis leánykát öröm­mel szemléltük egyes franczia ballétot dob-tányérral tánczolni. Bá­torsága, hajlékonysága, ügyessége, és maga szép tartása harsogó éljen kiáltással és tapsokkal jutalmaztatok. Valóban kár volna e’ szép gyermeknek elhervadni nagyobb mivelés nélkül; belőle a’ honi táncz-szinésznek egyik jelesbike válhat.— 10-én ,,Domi, ame­rikai majom“ czimszerepét Kranzlberger mint vendég igen jól és a’ köz várakozást kielégitőleg játszotta. Tiszaközy Vidor. Kolosvárról a’ Honművész 65-ik számában adott tudó­sításunkhoz toldalék gyanánt még következő közöltetik. — Julius 26-án Dérinénk jutalmi játékául adatott ,,hamupepelyke“ alkal­mával ama jeles dalszinészné tisztelőjinek egyik köre a’ köz­tisz­telet nagyobb bebizonyításául Dérinének kevéssel az előtt kőre metszett ’s jól talált képét virág-koszorúval és ,,éljen Dériné“ alá­írattal ékesítve a’színpaddal szemközt kitüzé, a’ kárpit felhúzása­kor pedig az alább ide melléklett nyomtatott versekkel és harsány éljen kiáltással ’s öröm-tapssal tisztelé­ meg a’ mindenektől be­csült szinésznő­t; ki azonban szerény érzelmétől vezérelve a’ képet csak hamar levétette, és játék végén előtapsoltatván e’ szókkal »»kegyetek örök hálával fog szivemben égni“ mondá köszönetét. Lény ! te , Istenek koréból A’ Szeráfok szép egéből Szállál­ le hozzánk! A’ gondteli honfit bájlod Dics-terére varázsolod Áld ezért hazánk. Lesújt a’ főldnek mélyébe ’S felröpit az ég kékjébe Isteni dalod, Dérinéhez. A’ szép tavasz langy szelénél Szirtfolyamnak csörgésénél Édesb hangzatod. Remekje a’ színészetnek Te­a,’ bajló művészetnek Égi forrása ; Érzésteli szép lelkednek, Szivgyulasztó énekednek Ézü­st hangzása. Díjjá minden lépteidnek Köz szerelme nézőidnek. — Ringasd isten-álmainkat ’S teljesitsd hő vágyainkat ó ne térj haza! !­­ Koszorúkat fűz , Homlokodra tűz Itt e’ kis haza. — Sz. P. K D­IVAT. XXXV-dik divatkép az 1834-ki 67-dik Honin, »nellé. — Hajdisz haj­dani divat szerint; ruha m­usselinból, öv virágos szalagból. —­ Bécsből aug. 14-én jött divatképen egyik dáma csíkos mull-ruh­át, csipkével hímzett mantillát , koczkás gros-de-naples kalapot tarota szalaggal; a’ másik virá­gos jatacan-ruh­át bevont chemisette-el és gallérral, és tollas ris-szalmna kalapot visel. Szerkezi Róthkrepf Gábor, halpiacz 86. szám. Nyomt. X . a 11 n­e­i - K­á­r­o­l­y­i, úri utsza C12.

Next