Honművész, 1834. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)

1834-08-21 / 67. szám

által. Ha ezen tehetsége ntár is illy nagyot lépett előre, úgy tőle kedvező fiatal külseje, szép hangja mellett igen sokat várhatunk. A’ tactus-tartásban szilárd, és pontos; intonálása helyes ; csak a’ futásokban, átaljában pedig a’ solfeggióban , scala-éneklé­sben min­den napi szorgalmas gyakorlást ajánlunk, ’s honi dalszinésznéink közt rövid időn fő pontra léphet. A’ magyar dalszinészet benne valóban jeles egy szerzeményt nyert. Mind két ariája után tapsok­kal , játék végén érdemlett előhivatással tisztelteték Megyeri úr­ral együtt. 1-ső felv. után a’kis 8 évű Szőllősy János csinos magyar magány-tánczczal kedveskedvén zajos tapsokat nyert. Né­zők az esős idő végett mérséklett számmal. — 16-án „János Finn­land herczege“ czimű színjáték Kossuth Lajos fordítása szerint (először) adatott. Ha vesszük, hogy színész-társaságunk 13 hónapi itt­léte alatt majd csak minden mutatványban más meg más darab­bal kedveskedik , valóban nem lehet egy részről iránta méltó kí­méléssel nem viseltetni, más részről pedig szorgalmas igyekezete felől érdemlett kedvezéssel emlékezni , annyival inkább, mivel a’ szinte 300 darabban­, mellyek eddig előadattak, a’ mérséklett szá­mú társaság tagjai folyvást felléptek, mi nem csekély fáradságba és erőfeszítésbe kerül. Mind e’ mellett pedig több tagoknak bete­­geskedésök nem kis akadályt vete az intézet előmentének útjába. Fájdalommal tapasztaljuk kedvelt Szentpéterinénknek máig is tartó huzamos betegeskedését, kit sok oldalú haszonvehető sajátságai, rendszeretete , szerény viselete, és példás szorgalma végett nem olly könnyű kipótolni. A’ mai említett előadásban különös dicsé­retet érdemlő Kántor­né assz. (Katalin herczegné) ; ő valóban a’ szerencsétlenség pillanatjait igen jelesen vevé­ fel. A’kis Telepi Máli (Zsigmond) halkai beszélvén ma különösen érthetően szállott, sőt mimikája meglepő volt. Bartha ur (János) Megyeri ur (Jo­­ran) derekasan, Fáncsy ur (Richers) igen helyesen ’s megkiván­­tató tűzzel játszott. Az utóbbitól még óhajtanák, hogy mondásai­nak végszavait olly csendesen, ’s hirtelen ne ejtse, mivel érthet­­lenekké válnak. Tóth urat (Wolowszky) ma öreg szerepben láttuk, ’s mondhatjuk, hogy az érzékeny ősz Lengyelt olly jelesen adá , mikép csak kívánható vala. Bár illyesekben őt többször is láthatnák, Marosy úrban (Botvid) szép idomok felledeznek , mellyek belőle jó színészt reméltetnek kivált fiatal tüzes szerepek­ben. Csak hevétől nagyon elragadtatni magát ne engedje, nehogy erősebb beszédje éppen ott hibázzék, hol az eszközlendő hatás azt inkább megkívánná. Kímélje tehát tüzesebb hangjait ott, hol csen­desebb ’s gyengébb szóllamlás is elegendő. — 17-én a’ falusi bor­bély ismételtetett. Szegeden a’ köz gyönyörünkre mutatványait adó szinész­­társaság igazgatója Balla Károly aug. 11-én nyeré némi jutal­mát terhes fáradozásinak , és színészi tehetségének , midőn t. i. részére és javára „Róza a' cseh gyámleány“ czm­t néző játék ada­tott, mellyben Kováts (Walther) igen remekül festé a'gyámle­ányáért éledt aggodalmat , fija és hitese elholttán érzett fájdalmat

Next