Honművész, 1835. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1835-06-11 / 47. szám
HOlfMVÉSZ. IPIS Silfflyff csütörtökön junius 1kán 1835. KÖLTÉSZET. Hős és lantos. Szép a' vitéznek élete; szép, midőn Délczeg lovon hág harc, viadalniiba, Hogy ott vitézül vérit ontva Védje hazája jogát 's övéit. Áldás ’s fohász száll akkoron a reá, Mint vedre honja megszedi a’ babért, Mellyből tekercs — érdemtekercs lesz Fűzve fejére szelid kezektől; ’S ha a’ csatának vér mezején marad Mint áldozat, bús halma fölött cserág Virul ki majdan , melly alatt a’ Vándor utas heverészve méláz. A’ honfi szellős lombja között dicső Tettekre buzdul, szíve emelkedik,S a’ szent tetemnek , mellyre hágott, Hamvait áldani nem szünik meg. Dicsőbb a’lantos pályafutása; mert Nem ont gyilokkal vérpatakot, hanem Lantjának édes zengzetében Győr 's nemesit sziveket dalával. A’ durva ízlést míveli éneke, Sok szív erényét néki köszönheti, Minden nemest ő szül , belőle Származik a’ tudomány ’s szelídség. Sirján szomorgó cziprusok ágain Függ lantja végre; húrjain édesen Pendűl el a’ szél , ’s borzalommal Tölti el a’ szomorú vidéket. Bár fedje sírját sorvatag éji vész, Száguldjon által nyughelye hantjain . Még is sugárt hint dús erénye ; ’S a’ haza érdemiért — imádja. Bp. Váczról. SZORGALOM. Égő szerek meggazdálkodása. Farkasfalvi Farkas Ferenc pesti hites ügyvéd ur apr. 9-én a’ cs. k. udvari közönséges kamarától öt esztendei kizáró szabadalmat nyert azon uj találmánya