Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)

1835-07-05 / 54. szám

'© HOHHVÉSZ. IPIfiSk­flfilSf vasárnap julius 5-en 1835. KÖLTÉSZET. A’ hűtlen berekhez. Hűtlen berek ! hová olly hón repültem Meg boldog én — szerelmem szárnyain, Míg szép reményem égi álmain Amulva bár—száz késbe szenderültem ; Feléd feléd mi bájosan hevültem, Mennyet remélve bükkeid árnyain, Mosolygva rám gyeped virányain Egy hajnal-arcz lengett csupán előttem. Hah ! fülriasztál tündér álmaimból, Keményem elhalt mint az esti fény, Mint szíved, a lány! sorsom olly kemény. Ó hát, ha fölverél szép álmaimból: Fogadd rideg kebledbe síromat ; Vagy — add még vissza boldog álmomat. Veres K. Torquato Tasso. Torquato Tasso, a’megszabadított Jer^isalem költője Nápolhoz közel Sorrentóban született 1544-ki markj^en^ijyja Rossi Porcia; atyja Bernardo különben jó költő valt,'',de kit bizonyosan senki se említene, ha lila halhatatlan nem lett volna. Tassónk élete szinte nem volt egyéb, mint fáradozások hosszú sora, ’s fénylő nyomo­rúság. A’ természet ritka adománya már gyermek korában kitűnt belőle. Mint 11 éves gyermek Rómába ment atyjával, kit politicai ügyei kénytettek ezen útra. Atyjától elválása fájdalom­teljes volt Tasséra nézve; előérzete beteljesült, mert őt többé nem látta. Atyja, hogy életéről biztos lehessen, Urbinóba kényteleníttetett menni, íiját pedig Bergamóba küldötte. Az urbinói herczeg barátságosan fo­gadta az öreg Bernardót, és íiját elhivatta , ki az udvarnál ügyes magaviselete’s talentuma által olly nagy kegyben részesült, hogy a herczeg íijának a’ tanulási órákban társa lett. A’ boszús sors megiri­gyelte Bernardo pillantatnyi nyugalmát, mert neki Velenczébe kel­lett menni két évvel ezután 1559-ben. Az ilfju Torquato Paduában tanult, hogy törvénytudós lehessen, vagyis inkább tanulnia kellett, mert lelke már felébredt, é s egy költemény (Rinaldo), mellyet 17 éves korában írt, elég bizonyítvány volt arra, mi fog belőle lenni

Next