Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)

1835-09-27 / 78. szám

sebb növény is, hogy abból erőt ’s lépcsős tökélyesedést szívhasson. Így engedhető a’ Corsikaiaknak, hogy némelly utazók szerint csak­nem minden előkelő család vératyafiságot tart Napóleonnal; — van legalább idomjok ön parányiságukat mihez mérhetni. De ne keressük e’ végett fel az ember salakját, ne a’szégyen-oszlopot érdemlő hogy ne mondjam tetteket, hanem inkább nevezetes tévedéseket; a’ mint teszi egy némelly, nevét dicsérendő szeméremmel elhallgató , Po­rosz, kinek 1836-ki aug. 11-ről szólló czikkelyét Bäuerle­ur közli nagyon olvasott lapjaiban. A’ porosz irót is, mint más számtalanokat, Fieschi ’s pokolgé­pese fakasztá tinta-hullatásra. Közlésének rövidített tartalma ime­, — „f­ieschi pokolgépelye nem eredeti, nem ön hasonlító tehetségé­nek (combinatio) szüleménye. Mert Schill hadnagy sebjei miatt a’ tábort nem követhetvén 1806­’s 7-ben Colberg várában maradott, honnan gyakor kicsapásainál — hogy olly hadi szere legyen, melly minden száguldozásait követhesse, de az ellenség köztü is tetemes puszt­­titást okozzon — alkottatott Nyugadban egy pokolgépelyt, mellynek azonban unalmas lassúsággal eszközlendő töltése az egésznek sikert­­ jóval kisebbítette. Ezen tüzelőszer, melly most a’ berlini fegyvertár­ban áll, 's a’porosz történetírásban illy becsülettel teljes szerepet ját­szott, szolgálhata Fieschinek mintául.41 — így a’ porosz iró. Hála az egeknek, a’ különben büszke Magyart illy tárgy körül még annyira el nem kábítja a’ dicsőség szomja! Hazánkban mi is birunk illy nemű tábori szert, mellyet azonban úgy tekintve, mint a­ borongós közép kornak sz­­ette maradványát, értékén túl nem becsülünk, se nem kérkedünk, hogy Fieschi talán magyar tanítvány. — A’ tisztelt olvasó , ha a’ századok viharait legyőző s mindeddig épségben a’ körülfekvő vidéken uralkodó Fraknó várát (Sopron megyében) látogatja, egy fegyvertárra fog találni, melly akár gazdagságára akár meglepő rendezésére talán hazánkban el­ső, ’s mindenkinek figyelmére bizonyosan különös érdekkel fog hatni. A’földszinti osztályban az ágyúk, taraczkok, s más vonta­tást kivánó nehéz hadiszerek köztt egy pokolgépelyt is szemlélhetni. Külső készülete ennek két kerekű úgy nevezett László-szekere, mellynek tengelyén egymástól egyiránylag vannak sorozva a’ csők. Ezeknek száma hét; a’hetedik’s középső legvékonyabb, hárma pedig két felől jóval vastagabb, ’s nagyobb töltést biró. Mind a’ hét cső egymással kapcsolatban lévén sarkon fordul, úgy hogy egy nyo­mással mind a’ hétnek adatik a’ kívánt, irány. A’ töltés nagyon egyszerű munka; a’ csők függőleges (perpendicularis) helyzetbe ho­­zattatnak, úgy hogy a’ szájzatok (Mündunsren) fel az égnek ’s egye­ben egy felettek levő hét lyukas kereszt-deszkába szolgálnak, melly

Next