Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-11-26 / 95. szám
■irimiiw filonnÉsz. IPHÍPÍIUÍ csütörtökön november 26k án 1835. KÖLTÉSZET. Bucsiím a’ csattogánytól. Bús ködlepelben szállt le szelíd napunk , ’S az estvidékről ünnepi csend lebeg. Kellő a’ táj. Im majd az alkony Csillaga felragyog égi bájjal. Minden nesz elhuny. Csak te, ki nappalon E’ rózsaborket zengzeted édeni Vigalmain hangoztatod — most Folyton epedve, nyűgésvé zajgasz. Szűnj hím ! mivel nőpárod is elbusul. Szűnj, lám vigasztal csókja hevével. Ah Nyugodj madárkám. — Vagy talán hogy Sejted e* szép berek elvirultát?! Igen. Tehát már a’ szomorú búcsú - Danára készülsz?! Holnap el-elkeserg Hát már dalod , ’s megválsz — örökre ? ! Csak ne örökre , szelíd madárkám ! Tudod , mikor vig kedv rüpösött körül Még engem is? Most — elkomorult napom. Enyelgve danlál akkor, ’s im most Sírsz, rokonérzetü, bánatimban. Edelgve ömlék bájdalodon szivem Egykor; de már most, édes öröm ! tele * Tűntél. — Fogadd, ha csattogánypár! ’S vedd szelíden—ha utólra— búcsúm. Én még talán majd végire várom az Oszt; ah de szörnyen rettegem a’ telet. Térj vissza majd nyíló tavaszra, És viruló síromat keresd fel. JEtelkavári Molnár Pál: Petrarca Francesco. Azon emberek közé tartozik Petrarca , kiknek sokat köszön az emberiség azért , hogy új életre hozták a’ tudományokat, mikor sűrű setétség fedte az egész földet. Jelen emberünk született jul. 20-kan 1304-ben Arezzóban a’ florenczi kerületben, azon helyen, melly az őt megelőző Dante ’s korabelije Boccacio által is elhíresült. Ritkán lesz bölcsője (’s olly rövid idő alatt) egy kis vár