Honművész, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)

1836-09-08 / 72. szám

mert ez a’ társalkodási szabályok szerint tiszteletlenség: szolgák, ha csak szük­ség nem kívánja, az ajtóhoz közel állapodnak­ meg.“ Ő szolgának mutatkozik némelly jelenetekben báró Szenderynél (Göde ur), ki az illyetén szerepekre nem alkalmazható, feszes maga­tartása ’s ügyetlen mozdulatai tekintetéből. György a’ fija (F­ö­l­d v­á­r­y ur) kevés érzést ’s öröm-indulatot tüntetett elő titkon eljegyzett nejének (Pályné assz.) megnyerése ’s atyja jóvá hagyásának megtu­­dása után. E’ jeles és kerekebb adás után még több kedvességet nyer­hető színmű végzetével éneklének Chyabayné és Páli­né assz. kettős dallol­t (talán dalt?) ,,a’ hű feleség“ czimű daljátékból. Ugyan ők és Pály ur ,,Eliza és Claudio“ czimű daljátékból egy hármas dalt; Benz­a ur pedig, a’ pozsoni társaság volt tagja, egy magány-dalt a’tolvajszarkából helyes mimmel’s kellemes hanggal, melly szintén, mint a’ többiek, tetszést aratva tapssal jutalmaztaték.— 6-kán „Harmincz év egy játékos életéből“ érzékeny házi rajzolat 3 fsban (ma­gyarra fordította — ki után? — Jakab István, magyar tudós társaság tagja; a’ hozzá megkívántató diszitményeket festette Varga ur, a’ társaság szinmes­­tere). Ezen igen ismeretes színműnek kivitelére több erő kívántatik, mint men­nyit e’jelen társaság személyei, nehányat közű­lök kivéve, reá forditának. Em­lítést különösen érdemlő Amalia (P a r á z s ó n­é assz.), kit nagy betegségéből lett felgyógyulása után gyenge voltán túl erőködve látánk ma is színpadon, és sajnálkozánk rajta. — A’ többiek részéről is mutatkozik némi ipar; de kivilág­lott , hogy a’ szerep­ osztásban a’ színi tehetségre és idomokra kevés ügyelet fordittatott. — 7-kén „Tancréd“ hős daljátékban , Rossini muzsikája és Bántó Sámuel magyarra tétele szerint a’ czimszerepet, minthogy Rossini Tancréd dal­­jait asszony-hangra irá eredetileg, Pályné assz. vitte. Fér­fias hangja, test­állása, tartása, ’s állásai szerencsésiték mai törekvését, ’s tetszést nyert ének­lésének azon része , melly az alsóbb hangokra száll. Amenaide (Chyabayné assz.) kellemteljes daljain méltó ámulattal csüghete mindenki. Csengő hangja varázs erővel hat a’ fü­lre, ’s elégülést és gyönyör-éleményt ada minden hallgatónak. Orbassano (Gödé úr) mai éneklésével azt bizonyitá be, hogy sokkal szeren­csésebben áll dal­ mint nézőjátékokban színpadon. A’ hangászkart Ellinger János a’ budai színháznak volt, jelenleg pedig e’ társaság muzsikamestere ve­zérli, és pedig dicséretesen; azért méltán csudálkozánk közönségünkön, hogy e’ hangászkar iránt tetszését éppen nem nyilvánítja, holott teljes érdemen kívül ezt a’ gyengébbektől sem szokása megtagadni. ■ 2­9-ken Kotzebue Ubaldojából magyarosítva „Bocskai, a’ tántorithatlan férjfiú“ nemzeti vitézi színjáték­o fsban adaték, miről máskor, mi.gr. s­z­­­­. és társai. Német játékszín. PESTEN Waldmü­llerné assz. vendégjátékait sept. 2 án mint Tan­­ered végzé­be ismételt tapsokkal megtisztelve. Szép és mély alt-hangjai őt e’ szerepre különösen alkalmassá teszik. (Legatta assz beteg.) POZSONBÓL. A’ tikkasztó nyári napok ’s porlepte utszáinknak nehe­zen beszivható tégje különös ingerül szolgálnak arra, hogy városunknak a’ nél­kül is vig szeszélyű lakosai minél gyakrabban és számosabban ízleljék künn Pozson regényes berkeiben ’s ligeteiben a’ tisztább éltető levegőt. Most, miután az egek esőt szóró fellegei csukvák előlünk, és elaszott földszintink már régtől mentt az ázástól, színészeink a’ hídon túli szigetben szabad ég alatt mulattat­ják válogatott darabjaikkal naponként t. közönségünket. — Augustus 26-kán a’ „bál­éjt“ látok 4. felv. köztetszéssel. 27-kére „Anjoui Margit, vagy az eshami

Next