Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-04-16 / 31. szám
31. Pesten vasárnap április 16— 1931. KÖLTÉSZET. Emlék virágok. II. Lemondás. Felderűlő napjaim koránya, Lét-emésztő zonlon éjiből; És mosolyg a’ bájremény sugara ’S ifjú éltem búcsualkonyára Nem borul vész rettegésitöl. Elviharzott a’ ború fölöttem, Szívem enyhe balzsamot talált: A’ leány, kit olly forrón szerettem — Mint királyném’ hévvel üdvözöltem — Lepkeként más szebb virágra szállt, Es szerelme , vágya érzetének Ah ! csapongva már, nem érttem égnek ! Bár szerelme A’ leányka ell És vaagrol szebb vir^'g4^.£AaH5on , Engemet nyugodtan csak találjon Szivjátéka csalfa fényinek. Mint a’ tiszta csermelynek folyása, Olly szelíden foly le életem; ;S majd e’ földi pálya elmúlása, Melly tűnő napnak szelíd hunyása, Elnyugodva látja hü szivem’; ’S ifjú éltem csendes alkonyára Nem borulhat a’ veszélyek árjai III. Hozzá. Mig te édesen merengve, A’ jelennek álmain Csüggedsz , engem elfeledve Uj imádód karjain : Bús magányban, unt bajok közti Fáj-le terhes életem , ’S a’ jövőbe karjaim’ csak Hasztalan terengetem ! —