Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1837-02-05 / 11. szám

Pesten vasárnap februarius 5— iSSVe KÖLTÉSZET. Pásztor-leány gyötrelme. Kies virányokon Bolyongtam én Letűnt rózsás korom Szép reggelen ; Nem fedte mennyemet Sötét ború, Nem dúlta keblemet Vész ’s háború. Így vártam és lesem A’ vig tavaszt, ’S ha felém lepke szállt, Így kérdtem azt­.­„Mi hirt hozán repne4i Van-e virág V Vt,'­ * A5 fiatal mezőn, —** Zöld-e az ág?“ Ha zöld volt a* mező. És a’ virány, Danolva ballagék A5 nyáj után ! De most fenyéreken Bolyongok én. Hamar tű­nő korom Varázs delén. Szivemben bú csatáz , Bú, ’s gyötrelem , Mert keblem égeti A’ szerelem! De senki sincs, ki azt Eloltaná , ’S e’ kebel sérveit Gyógyítaná.

Next