Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1837-06-11 / 47. szám

Pesten vasárnap junius 1­1. 183. KÖLTÉSZET. Emlék- virᣠo k. VI. Lakomhoz. Te békelak, hol annyi kedv­es Napot és éjt leéldelek , Te hüs folyam., ti csendes erdők, Te szép liget ’s gyönyörvidék! E’ hő kebelnek lángolása Felétek, csak felétek ég. Ah , olly nap, melly egyesit engem Veletek, vallyon lessz-e még?! Ha főidéről , ha elhuny a’ nap, Szemem ti rajtatok mereng , ’S éltem ledult egére édes Remény ’s öröm subára leng­y Ha játszva kél aá­^jgfl^^Zejjlő A’ hűs heresek/ Ti kedves, ah, bikktájak , Csak rajtatok merengek én ! Ha a’ szerény lant elhaló zenéje Vig éneket zeng és szerelmeket ! Ifjú szivemnek mélyiböl miér­t csal Kisirt szememre könyeket? — Mert e’ kebelnek lángolása Felétek , csak felétek ég. Ah, olly nap , melly egyesit engem Veletek, valljon lessz-e még?! UJFALUSSY FEr­ENCZ SZORGALOM. Uj napernyők. — A’ legújabb és legkedveltebb napernyők Parisban „petites marquises44-oknak hivattatnak. Igen csinosak ezek, ’s összetéve olly kicsinyek , hogy a’ legyezőknél nagyobb sulylyal nem terhelik a’ kezeket. Készülnek különféle fehér, skót, hamuszin, zöld ’s egyéb szinű tafotából; a’ markolat gombja metszett kő, ’s a’ gyűrű, melly a’ redőzeteket összetartja, valamelly szép karpe­­reezhez hasonlít. Egy szóval ezen új napernyők olly kedvesek, hogy

Next