Honművész, 1838. január-június (6. évfolyam, 2-52. szám)
1838-05-13 / 38. szám
Németek ámbár még nem kész de már már elkészülendő Nermannét) Hunyadi Jánosnak, ennek dicső fijának, Mátyásnak, vagy a’ szigetvári Leonidásnak, Zrinyinek emelt illő ’s művészi kézzel készített szobrot? Fájdalom, nem! Vagy ha ezekről mind megfeledkezünk, (mert hisz’ minek is a’ régi dicsőek emléke, azok akkor éltek, mi most élünk, ’s elég, hogy képzelt boldogságunkban talán vidáman élünk, mutathatunk-e utóbbi időink hőseinek vagy tudósainak emlékére, büszkén mondok: „Itt, ez a’ dicső — hazánldija volt? — Fájdalom, nem! És ha a’ négyet látjuk, mellyeket a’ legújabb kor némelly lelkesebb honfiak sürgetésére a’ zempléni elhullott nemesek hamvainak Sátoralja - Ujhelyen, Virág Benedek ’s Kisfaludy Károly emlékének Pesten ’s Csokonai Vitéz Mihálynak Debreczenben emelt, elszörnyedve kiáltunk fel ,miként történhetett ez ?4 — És most, minekutána állnak, elmondhatjuk-e az utóbbi kettőről pirulás nélkül, hogy önkéntes adakozásainkból gyültek be a’ költségek? Adtunk e a’ költségek fedezésére (mint más nemzeteknél szokás, ha az adakozás elég nem lenne) hangversenyeket, sorsjegyek kijátszásával párosított tánczvigalmakat? Nem folytonos koldulás, szinte alkalmatlankodásig menő felszóllitások után igértünk-e valamit, ’s a’ megigértet hosszas sürgetés után, majd mintegy erővel kifacsarva tőlünk, nem savanyú képpel adtuk-e meg ? Hol van pedig még az újabb literatura hőse Kazinczy Ferencznek, a’magyar grammatika szerzője Révay Ferencznek emléke? — A’ szinte pályatörő Gyöngyösi Istvánt, Dugonicsot, Baróthi Szabó Dávidot, Ányos Pált, Bacsányi Jánost, ’s a’ későbbi idők Horáczát Berzsenyi Dánielt említeni sem merem! Mikor lesz ezeknek nem nyilvános de csak szivünkben élő emléke is ? Elégedjetek meg Tihonért izzadok szellemes kebletekben táplált jó ön érzésiekkel! Vegyétek szívesen a’ némellyek szivéből hozzátok lengő hálaadót, ’s tekintsetek kegyesen a’ szunnyadó honra, ’s ébresszétek, ha tehetségtekben áll nemes, hozzá méltó tettekre. __ Azoknak azonban, — mert lesznek elegen, kik e’ czikk áttekintésénél békétlenül kiáltandják: „milly hosszú, siralmas untató tutam ez már ismét“ — csak azt felelem, hogy siralmas jelen körülményeinkben mást nem irhatok, mint szivem sugallását. Németbúl szabadon Kiss IVÁN. INTÉZET. Tengerész-ifjak iskolája. — Laporte testvérek Bordeauxban egy intézetet alapítottak, mellynek kétfős haszna van, mert egy részben védhelye a’ szegény ifjaknak más részben pedig jó matrózokat képző iskola. A’ város az intézet számára egy