Honművész, 1838. július-december (6 évfolyam, 53-104. szám)
1838-10-25 / 85. szám
85 noNMWTÉn* Pesten csütörtökön October 25kJH 1838. KÖLTÉSZET. SZIGLIGETI EDUARD ABA czimű uj drámájának negyedik felvonása. ( Vége.) Sarolta. O higyj nekem! Neked nem merik megmondani rablelkű cselédid, mit a’ hazafiak örvendve sugnak meg egymásnak, hogy Endre él; szebb jövendő reményében várják őt, mint gyermekeihez visszahajózó atyát; mert ő jámbor, nemes, minden királyi erényben dús ifjú. Aba, Endre él? Sarolta. Aba, győzd le az önzés ördögét, hivd meg őt ten magad, nyújtsd neki a’ királyi pálczát; hidd meg, olajág fog abból virágzani, békét hozó rád, és egész hazánkra! Aha. Soha! a’ trón engem illet! — Sarolta. Ő mondj le és térj vissza ősi fészkedbe; ott az uralkodás szönyű emléke lassanként csak egy nyomasztó álommá változik, ’s érez álmot elűzni, hű nőd és szerető gyermekid gondja lesz. — Emlékezz a’ boldogul lefolyt évsorokra , midőn mint daczos ifjú léptél atyám udvarába, és szerelmem szeliditett meg. Aba. Édes álmok — a’ feledés éjéből! Sarolta. Női koszorúm boldogított, mert azontúl népednek atyja levél; anyai örömem üdvözített, mert elesküdted pogány hitedet; — ’s most barátságomért és az édes atyai gondokért nem mondanál le hiú fényedről ? — Légy egészen mienk! Aba. E’ drága örömek a’ trón bíbor vánkosán is lakhatnak — Légy szerető bizalmas királyném, népem anyja, népem legyenek gyermekeid, ’s ha az anya kér, az atya mindenre kész teend. — Eddig is sok nem ugy, sok nem is történik, ha oldalam mellett szelíd szavakkal ’s nyájas tekintettel kérlelél: de te csak edzetted a’ tőrt, csak ingerletted a’ boszuló oroszlánt! — O Sarolta, esküdd magad, újra hű nőmmé; hagyj fel vádjaiddal, hagyj fel ez egy kérelmeddel! — Menj , hozd ölembe gyermekimet, hozd vissza ama boldog álmokat, látni fogod, hogy én szerető férj, jó atya, és boldogító király leszek, ’s e’ három virágot egy koszorúba füzendem!