Honművész, 1838. július-december (6 évfolyam, 53-104. szám)
1838-07-22 / 58. szám
nem ismeretlen dolog már többe a*' mivett közönség előtt. Több természetbúvár, például Betancourt, Schmidt, Dalton, Bikker, Houppe, Woolf, ’stb. tanulságos próbákat tettek. E’ próbatétek mindenek előtt egymással abban egyeztek meg, hogy a’ gőzök 80 reaumurt fok hévségnél (ezek tehát éppen a’ viz forrásfokánál fejlődtek ki) annyi erővel birnak, mennyivel bir atmosphaeránk nyomása, azonban a’ melegülés szaporodtával növekszik egyszersmind a’ gőzek ható ereje is, ’s pedig nem egyformán, hanem igen gyorsan siettetve. — Illyés próbákra szolgált az után a' gőzbarometrum , melly a’ fődologra nézve éppen olly móddal van rendezve, mint közönséges légmérőnk, melylyel a’ levegő nyomását szoktuk mérni. Ez utóbbinál a’ nyílt szárba nyom a’ levegő, például a’ körtvélyded edényben a’ kénesőre, ’s e’ nyomás által feltartja a’ kénesőt a’ hosszú csőben ismeretes magasságon mintegy 27—28 hüvelyre. E’ kéneső-oszlop az, melly súlyegyent tart atmosphaerai levegőnknyomásával, nem lévén a’ kénesőoszlop fölött semmi sem (légüres tér, a’ torbelli-üresség), mi az oszlopra nyom. A’ levegőnek nyomása tehát e’ kénesőoszlop nehézségével egyenlő. — A’ gőzbarometrum az által különbözteti meg tehát csak magát a’ légbarometrumtól, hogy a’ hosszú cső, vagy annak elzárt hosszú szára hoszszabb, azaz, 4—6 láb hosszú,mivel a’ gőzök gyakran sokkal feljebb hajtják a’ kénesőt a’ közönséges barometrumi állásnál) , mi által levegő helyett vizgőzöknek kell nyomni a’ kénesőre a’ rövid szárban, például a’ körtvélyded edényben; a’ készítménynek pedig erősebbnek kell lenni, igy tehát a’ főrészekben érczből állni, hogy kiállhassa a’ gőzök nyomását. Azon edényből, hol a’ vizgőzök kifejlődnek a’ viz forrása által, azok egy különös csőn folynak a’ kénesőre a’ barometrum rövid szárában. Eleve természetesen el kellett űzni azon levegőt, melly fölül volt. Ez megtörténvén, a’ nyitott szárat elzárták akképp’, hogy azután levegő nem, hanem csak egyedül vizgőzök jöhettek elő. Így tehát ezek csak maguk nyomtak , ’s a’ kénesőoszlop magasságán a’ hosszú csőben meg lehete tudni a’ nyomás erejét, hatalmát. A’ forrásedénybe mélyen beeresztettek egy thermometrumot, mellyen észrevették, kilátták a’ gőzök hévfokát. Ekképp’ találta Betancourt, franczia, a’ gőzök erejét 80 reaumuri foknál (ez a’ víznek közönséges forrhévsége) egyenlőnek egy 28 hüvely magasságú kénesőoszlop nyomásával, vagy az atmosphaeráéval, ellenben 90 reaumuri foknál egyenlő volt az 46 ?15 hüvelk kénesőoszlop nyomásával; 100 foknál 71 4/5 hüvelkével; 110 foknál 98 hüvelkével. Valamint ő, úgy Schmidt professor is azt találták tovább , hogy a’ vizgőzök 96 reaumuri foknál a’ kétszeres, 106 foknál