Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-12-08 / 98. szám
Pessi»!! vasárnap december 8.^ 183«). SZOBRÁSZAT. V e l .9 x ó I I i t a s a’ honi szobrászat ügyében. Nagy a’ kor, mellyben élünk, a’ haladás’s emberi benszülött erők kifejlési kora. Nagy a’ feladás, melly előttünk áll: beérni Europa annyira haladt ’s folyvást haladó nagy nemzeteit; megfutni azon térközt, melly közűtök’s köztünk, a’ csaknem négy század óta hátramaradtak közűi létezik,, ’s mellyen innen az enyészet, túl egy nagy nemzet reményteljes jövendője vár reánk. De tehetjük-e ezt? A’ magyar kebel szint’ olly hő, szint’ olly fogékony minden jóra, nagyra és szépre, mint akármelly más nemzetbelié; ennek is szintúgy osztályrésze azon égi szikra, melly jobb részünk isteni eredetének záloga,’s melly könnyebben senki más keblében nem gyűl lángra, de fájdalom hamarabb sem aludt eddig el, mint mienkben, ’s hatástalan lobbanása „szalmatűz“ gunynevezést nyert. Bennünk az anyag ép, egésséges; az erők nem hiányzanak , ’s egy leendő nagy nemzet minden alkotó részeivel bírunk; de eddig nem volt közélek, melly a’ részvétlenség merevítette tagokba életet lehelt; nem volt közérdek, melly az eldarabolt erőket központosította , a’ fellobbant, de ismét kigTOOTVI^iját élesztette, ’s jótékony hatású tüzére folyvást táplálékó££akőÍ^Aplna. E’ közlélek, e’ közérdek hiányzása, vagy is^elmiéstek e azon örök igazságnak : „közért e 11 áldozat legbztosabb helyre adott, ’s jövőben leggazdagabb kamatú kölcsön a hátra maradásunk egyedüli oka. A’kisebb vagyona semmit nem tett; mert — úgymond — kevese annyi hiányok pótlására mit sem használna; a’ gazdag, mert — úgymond — egy maga úgy sem tehetne mindent. ’S a’ következmény mindenütt és mindenben semmi, vagy még annál is gonoszabb lön. A’helyett, hogy a’ külföld virág’s gyümölcs-gazdag plántáit bátorságos éghajlatunk ’s termékeny földünkbe mi hoztuk volna be, magunkéit is idegeneknek engedtük által, ’s legkisebb szükségeinkben is külföldre szorulva, nemcsak a’cselekvéstől szoktunk el, «le a'bizodalmát is: „ön erőnk által tehetni valamit és elvesztek. Innen következett a’ külföld remekeinek, mint követni való nagy példányok tisztelése helyett, a’ külföldnek mindenben választás nélküli bálványzása , ’s önokozta vaksággal hátat forditás mindennek, mi hazai. De hála az égnek, melly valahára felnyitá szemeinket, ’s láttató velünk apáink ’s mi magunk hibáit, ez eddig múlt időnk rajza. A’ jelen — szebb ’s virágzóbb jövendő kezdete. A’ nemzet géniusa — képzelt, látatlan istenség eddig élő ’s elevenítő valóság alakjában megjelent közöttünk. A’ közlélek felébredt, varázs ereje nyakát szegé ama százfejííhydrának, az önzésnek.