Honművész, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-03-29 / 26. szám
Pesten vasárnap martius 29k én 1840. KÖLTÉSZET. Mrétpálya. Létre jő a’ gyermek-ember , Néma ’s öntudatlan még : Angyal-arczán, lelke tükrén Nagy jövő reménye ég . Majd mosolyg, majd könyve kél,S ajkán még a’ szó nem él. Majd kezd gyermek-érzelemmel Tünde szókat mondani, ’S a’ virág-dús kert ölében Fürge lábbal bolygani. Nő az érzelem dagálya ’S tűn a’ büntelen gyermek-pálya Ifjú korba lép a’ gyermek Keble szende vágyival, ’S lángszerelmek ösztönéből Felhagy kis játékával ; ’S fenn érzet ’s merész remény Lángja viv szelíd szivén. ■—• ’S dalra kél villám hevében Zeng leányt és nemzetet. Képzetének bájvilága Nyújt szivének üdveket. Végre süllyed ideálja, 'S bájvilágát nem találja Pálya-korba lép az ifjú Keble szent reményivel: Rény ’s dicsőség ösztönéből Tettre gyűl a’ lángkebel. ’S szellemének jelszava : Népszabadság és haza. Rendületlen férfi szüvei Erttök áldozatra kész; Bárha béke-szellem őrzi , Barija dúlja harczi vész, ’S eskvén honja szent jogára Bátran lép a’ vértusára. ’S tettben őszült lesz a’ férfi , Tett dicsében fénylik ő ; Rája üdvhozó jövendők Boldog égi álma jó. Maltja képén kéjeleg .