Honművész, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-09-27 / 78. szám
78 KÖLTÉSZET. Szivlopó. Istenem , Istenem , Be csalta ez A’ férfi nem ! Hazug szavak , Al- mosolyok, Bár mennyi van , Mind ollyanok. Egy barna kis Csinos legény, Kérdez minap : Mit sírok én ? Felém simul, 'S bő csókot ád „Enyhitni“ mond - ■,/Éolet aziim baját“ 'A kiinyitimet {Csókoljá-tp Es ifs’óltja olly Malasz tele. ’S hajd szívemet Orozza el 'S szokik , miként Serény lehel ! 'S útjában a' Hamis vitéz, A’ martalócz Csak visszanéz. ’S azóta nem Maradhatok ; Könyükben majd Elolvadok. ’S jó más nap is A’ csintalan, Felém simul, ’S minduntalan Kérdezgeti : „Mit' sírok én A' baj 's keserv Bús érzetén ?“ , Te szivo po ! Válaszolok — Add szívemet , Mert meghalok.’