Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-05-30 / 43. szám

Pálynál, Czelesztinnél lehetségesek, csaknem hihetlen. — 26-kan „az élet iskolája“szinmű Raupach után Deáky F. Sámuel.“ Nagy Lajos (D. Alfons) erőteljes méltóságos hangja agg szerepekben, hol szelíd indulatokat kell ki­tüntetni, elégítő. Pályné (Isaura) játéka elején túlzott gőggel kegyeskedett, mit végig nem tudott nélkülözni; szava hideg; szerelmeiben sem volt vonzó; néhol erőtetett beszédét úgy ejté , mint rosz színész a­ mértékes verseket. Nincs pont, megállás; csak szaggatott, darabos. Feleki (Sancho) hajlamai után sokat fogunk idővel várni. Indulatai néhol találttak; hangejtése nem elég nyomos, sima. Sancho anyját Nagy­né helyett Kántornénak kellett vol­na adni. Hlyeknél ő elemében van. A’többiek sem megvetőleg. — 27-én „ál- Katalani“ dalos bohózat Bauerlétől (zenéjét Schuster) adatott már nem „nem­zeti társaságtól.“ Pontosabb előadással vasárnapi darabnak csak tűrhető, de igy undorító, untató, túlzott. Vándor szinész-társaságnál minden szinmü, bohó­zat a' színészek tulságai miatt elferdül; mert a' komikumot parodiázó jellem­felfogás hijjával lévén, maga állít egy hős, egy ttszai betyárt, egy — sem­mit, é s a’ szerep lesz—egy nem értő, óvatlan , érzés-sértő sütemény. Pály­a‘ czimszerepben lépett­ fel. Játéka feszes, kevés természeti könnyűséggel; da­lai betanult, szabályosak, é s elég kedvesek. A­ többi énekes egyedről más alkalommal. Egy külföldi utazó , sajnálnom kellett, hogy éppen e' komédiás darab előadásán volt jelen. Mit vitt ez valljon tengeren túli szabad honjába nemzetünkről, 's annak vándor színészetéről?? Kenyérvizi. Külföldi játékszin. A’ színészet olasz országban* (V­é­g­e.) Igényesek a' kisebb tüneményes játékok 's baletok is. Ezekben Cassan­­drino viszi a'főszerepet, bennük főleg a’ kis báboknak könnyűségét és csinos tánczát csudálhatni. Ezek a' San Carlo és della Scala színészeit és tánczo­­sait a' legnagyobb hasonlatosságig képesek utánozni. Végre tekintsük Cassandrinót a’ falusi népünnepeken, mint szeretőnek 's egy kitűnő trasteverei szép nő férjének viszonyait akarjuk röviden előadni. Ha Romában a' szüret és aratás bevégzödik , mellyek nem annyira ter­méketlenek, mint állitni szokták, 's ha az éjszaki szél első lehelye a' forró léget meghüsiti, és a' nyárnak láz-betegségeit tova űzi, a' nép húsz napi terhes munkája után pihen, az octoberi ünnepélyek elkezdődnek, mellyek a' carneváliak után legvidámabbak szoktak lenni. Az ünnepély helye Borghese Villa kertje. Szakadatlan működésű zene­karok minden nemű táncz és játé­kokkal kínálkoznak; orviettói bor költetik, annyi, mennyit fej és erszény meg­­bir; annyit esznek,mennyit egy romai csak ehetik;ugrálnak,tánczolnak, dalolnak,'s tobzódnak. A’villa Borghese e'napokban a'here tartománynak olly valódi rous­­eát ábrázolja, minőt az itteni költők olly szépen megénekeltek. Cassandrino a­ Villa Borghese ünnepébe keveredik, egy Eminente-re talál, kinek bájai­­t azonnal lebilincselik. Egy Eminente pedig Romában nem más, mint kofa, ki illy alkalommal legkitűnőbb szinü selyem ruhákat szokott hordani, s magát nem tisztességesen hiszi öltözve lenni, hacsak tarka szalagokkal, magát körül nem aggatja. Cassandri­­n­o első udvarlása után szépét csemegékkel kinálja­ meg, mellyeket ez elfogad"

Next