Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-05-30 / 43. szám
Pálynál, Czelesztinnél lehetségesek, csaknem hihetlen. — 26-kan „az élet iskolája“szinmű Raupach után Deáky F. Sámuel.“ Nagy Lajos (D. Alfons) erőteljes méltóságos hangja agg szerepekben, hol szelíd indulatokat kell kitüntetni, elégítő. Pályné (Isaura) játéka elején túlzott gőggel kegyeskedett, mit végig nem tudott nélkülözni; szava hideg; szerelmeiben sem volt vonzó; néhol erőtetett beszédét úgy ejté , mint rosz színész a mértékes verseket. Nincs pont, megállás; csak szaggatott, darabos. Feleki (Sancho) hajlamai után sokat fogunk idővel várni. Indulatai néhol találttak; hangejtése nem elég nyomos, sima. Sancho anyját Nagyné helyett Kántornénak kellett volna adni. Hlyeknél ő elemében van. A’többiek sem megvetőleg. — 27-én „ál- Katalani“ dalos bohózat Bauerlétől (zenéjét Schuster) adatott már nem „nemzeti társaságtól.“ Pontosabb előadással vasárnapi darabnak csak tűrhető, de igy undorító, untató, túlzott. Vándor szinész-társaságnál minden szinmü, bohózat a' színészek tulságai miatt elferdül; mert a' komikumot parodiázó jellemfelfogás hijjával lévén, maga állít egy hős, egy ttszai betyárt, egy — semmit, é s a’ szerep lesz—egy nem értő, óvatlan , érzés-sértő sütemény. Pálya‘ czimszerepben lépett fel. Játéka feszes, kevés természeti könnyűséggel; dalai betanult, szabályosak, é s elég kedvesek. A többi énekes egyedről más alkalommal. Egy külföldi utazó , sajnálnom kellett, hogy éppen e' komédiás darab előadásán volt jelen. Mit vitt ez valljon tengeren túli szabad honjába nemzetünkről, 's annak vándor színészetéről?? Kenyérvizi. Külföldi játékszin. A’ színészet olasz országban* (Vége.) Igényesek a' kisebb tüneményes játékok 's baletok is. Ezekben Cassandrino viszi a'főszerepet, bennük főleg a’ kis báboknak könnyűségét és csinos tánczát csudálhatni. Ezek a' San Carlo és della Scala színészeit és tánczosait a' legnagyobb hasonlatosságig képesek utánozni. Végre tekintsük Cassandrinót a’ falusi népünnepeken, mint szeretőnek 's egy kitűnő trasteverei szép nő férjének viszonyait akarjuk röviden előadni. Ha Romában a' szüret és aratás bevégzödik , mellyek nem annyira terméketlenek, mint állitni szokták, 's ha az éjszaki szél első lehelye a' forró léget meghüsiti, és a' nyárnak láz-betegségeit tova űzi, a' nép húsz napi terhes munkája után pihen, az octoberi ünnepélyek elkezdődnek, mellyek a' carneváliak után legvidámabbak szoktak lenni. Az ünnepély helye Borghese Villa kertje. Szakadatlan működésű zenekarok minden nemű táncz és játékokkal kínálkoznak; orviettói bor költetik, annyi, mennyit fej és erszény megbir; annyit esznek,mennyit egy romai csak ehetik;ugrálnak,tánczolnak, dalolnak,'s tobzódnak. A’villa Borghese e'napokban a'here tartománynak olly valódi rouseát ábrázolja, minőt az itteni költők olly szépen megénekeltek. Cassandrino a Villa Borghese ünnepébe keveredik, egy Eminente-re talál, kinek bájait azonnal lebilincselik. Egy Eminente pedig Romában nem más, mint kofa, ki illy alkalommal legkitűnőbb szinü selyem ruhákat szokott hordani, s magát nem tisztességesen hiszi öltözve lenni, hacsak tarka szalagokkal, magát körül nem aggatja. Cassandrino első udvarlása után szépét csemegékkel kinálja meg, mellyeket ez elfogad"