Honvédelem, 1986. július-december (37. évfolyam, 7-12. szám)

1986-11-01 / 11. szám

HADMŰVÉSZET TÖRTÉNETE két fontos döntés született. Az egyik arra vonatkozott, hogy a budapesti Déli össze­kötő vasúti hidat és a csongrádi Tisza hidat a Mosonmagyaróvár—Ostffiasszonyfa körzetében meglelt, honvédségi tulajdont képező „K” hídanyaggal állítják helyre. A másik elhatározás szerint a HM és a Közlekedési Minisztérium (továbbiakban KM) megállapodást kötött, hogy a tiszaugi Tisza hidat a honvédség önálló kivitelezésben állítja helyre. E feladatokkal kapcsolatban a HM egyrészt intézkedett a műszaki hadosztály felé, hogy a ,,K” hídanyagnak a beépítési helyre történő szállítására rendelte ki a 6­3. véhid. szd.-ot, másrészt bevonultatta a HM mi­. és száll. o.-ra dr. Feimer László ny. hadmérnöktörzskari (hmtk) alezredest, egyetemi tanárt, a 33. M. hadihíd és a ,,K” rendszerű vasúti híd tervezőjét, valamint a műszaki hadosztály törzsébe Mikes György hmtk.­ezds.-t, hídszakértőt, a szakmai munkák tervezése, szervezése és irányítása érdekében. A vasútépítő-hidász zászlóaljak a Vörös Hadsereg műszaki alakulataival közö­sen 1945—46 telén a záhonyi híd kivételével sikerrel védték meg az ideiglenes hi­dakat a jégzajlás ellen. A magyar demokratikus hadsereg műszaki alakulatainak példamutató helytállására utal a szegedi 5. katonai kerületparancsnok írásos dicsé­rete, melyet felterjesztett a HM-nek. Ebben azt írta: „A 2/1. véhid. szd. tisztjei, tiszthelyettesei és legénysége a Vörös Hadsereg katonáival hóna­ikon keresztül önfeláldozó hősies küzdelmet folytattak az elemekkel. Éjjel-nappal fáradságot nem kímélve, igen sokszor életveszély között végezték a légrobbantásokat. Hű kötelesség-teljesítésük ered­ményeképpen a hidakat az elsodrástól, Szeged városát pedig az árvíz veszedelmétől megmentették. Midőn a század eredményes munkájának befejeztével állomáshelyére visszatér, ezután búcsúzom annak minden egyes tagjától és köszönetemet fejezem ki önfeláldozó munkájukért. Kívánom, hogy ugyan­ilyen eredményességgel és lelkesedéssel teljesítsék jövőben is feladataikat a demokratikus Ma­gyarország újjáépítésének keretében. A 2/1. véhid. szd. minden egyes tisztjét, tiszthelyettesét és legénységét Kerület parancsnoki di­cséretben részesítem." Örley vörgy. sk Annak ellenére, hogy­­a vasútépítő-hidász alakulatok sikeresen oldották meg feladataikat 1946. tavaszán, a nehéz gazdasági helyzet miatt az 1945. decemberében alakult Gazdasági Főtanács elrendelte a hadsereg és ezen belül a műszaki hadosztály csökkentését. A műszaki hadosztályon belül feloszlatták a vasúti-híradó zászlóaljakat és háromra csökkentették a vasútépítő-hidász zászlóaljak számát. Az átszervezésre március 15. és április 15. között került sor. A jelentős erőt követelő hídépítési felada­tok miatt azonban a meglevő 18 véhid. szd.-ra szükség volt. Ezért a HM a SZEB egyetértésével úgy intézkedett, hogy a megmaradó 1.,3. véhid. zászlóaljaknak négy századuk legyen, valamint az 1. és 6. gy. ho.-ok utászzászlóaljait és árkász szakaszait csapatrendileg a műszaki hadosztálynak rendelték alá, így továbbra is 18 hídépítésre alkalmas század maradt a műszaki hadosztály alárendeltségében. Az 1. u. 7. április 12-én érkezett be Budapestre és a IX. ker. Hámán Kató úton levő Nádasdy lakta­nyában került elhelyezésre. Az 1. u. szd. és az e. árkász szakaszaiból alakult 3. szd. fele a Szabadság híd, a 2. u. szd. és a 3. szd. másik fele a Déli összekötő vasúti híd újjáépítésére lett beosztva. A 6. u.7. századait a csongrádi, algyői és szegedi Tisza­­hidak újjáépítésére irányították. Az átszervezés után a műszaki hadosztály 1 .véhid. 7.-ának egy százada folytatta a MÁVAG-ban a Szabadság híd anyagának legyártá­sát, egy-egy százada pedig a Szabadság és a Déli összekötő vasúti hidakon, valamint a váci állomás felépítményén dolgozott. A 2. véhid. z.-ra bízták az önálló kivitele­zésben elvállalt tiszaugi híd építését. A 3. véhid. 7. a Déli összekötő vasúti híd épí­tésén kapott feladatot.

Next