Katonaorvosi Szemle, 1953 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
egy percre sem feledkezhetünk meg arról, amint azt a XIX.-es Kongresszus is leszögezte, a szocializmus, kommunizmus ragyogó jövőjének építése igen nagy erőfeszítéseket követel az építés nyugalmának biztosítására, a szocializmus országának védelmére. A mindenre elszánt fasiszta Titó-banda szomszédsága déli határainkon, az imperialista csapatok közelsége nyugaton, éberségre és országunk védelmi képességének további fokozására int. Országunk védelmének emelését jelenti mindenekelőtt a szocializmus építésének meggyorsítása — minthogy a szocialista állam volt az egyetlen, amely ellenállt és győzedelmeskedett a második világháború alatt —, de szükségessé teszi honvédségünk további erősítését is. Szeretett hazánk védelme, de mindenekelőtt honvédségünk ereje elválaszthatatlan jól működő,, jól megszervezett egészségügyi szolgálattól. Egészségügyi szolgálatunkban nagy jelentősége van egy jól szerkesztett katonaorvosi lapnak. Ennek a lapnak igen fontos szerepe van a szolgálat beosztottjainak nevelése és szakmai képzettségének fejlesztése szempontjából. Komoly hivatása a lapnak a katonaorvostudomány különböző ágazatainak magas színvonalra emelése, de mindenekelőtt konkrét segítség nyújtása és egységes katonaorvosi doktrína kialakítása az egészségügyi szolgálat egész területén. Próbáljuk most értékelni lapunk munkáját az 1952-es évfolyam cikkei alapján. Elmondhatjuk, hogy lapunk külsejében tovább fejlődött. Kiállítása diszkrétebb lett és havonta rendszeresen meg is jelent. Ha lapunk tárgymutatóját átlapozzuk, a következőket állapíthatjuk meg: A lap terjedelme: 1951-ben 1029 oldal volt, 1952-ben 1146 lett. A cikkek száma ugyanakkor 1952-ben 164 volt, 1952-ben 184 lett. A lap terjedelmében a változás nem lényeges, de a cikkek számában az eltérés megfelel a szerzők száma bizonyos emelkedésének. A szerzők beosztási helyük szerint a következőképpen oszlanak meg: Csapatorvos 13 26 Katonai intézeti orvos 88 80 Polgári orvos 28 35 a) A civil szerzők továbbra is egynegyedét alkotják a szerzőknek. De a cikkek polgári írói között ott látjuk a magyar egészségügy több vezető személyiségét. Ezek a szerzők azon túl, hogy jelentősen hozzájárultak lapunk, s ezen keresztül a katonai orvostudomány magasabb színvonalra való emeléséhez, egyben demonstrálják a mindinkább megszilárduló jó kapcsolatot is az ország polgári egészségügye és a honvéd egészségügye között. b) A katonai intézeti orvosszerzők száma lényegében változatlan. Intézeti orvosaink száma azt mutatja, hogy jól látják a jelentőségét egy-egy lényegesebb vagy érdekesebb probléma irodalmi feldogozásának. Egyben jelzi az intézeti munka elmélyítését, a törekvést a magasabb színvonal felé. Ugyanakkor azonban mikor leszögezzük, hogy egyes intézeteinknél az irodalmi feldolgozás igen örvendetes képet mutat, néhány kórházunknál, mint a miskolci vagy a pécsi kórháznál, vagy az Eü. Tiszti Iskolán, vagy a Központi eü.szertárnál úgy látszik még akad tennivaló ezen a téren. Vannak olyan intézeteink, ahol legfeljebb egy-egy ember ír, ami viszont arra mutat, hogy a tudományos 1951. 1952. Összesen: 129 141 2