Honvédségi Szemle 1965/1
1965 / 1. szám
■ katonamúltjuk még nincs, élményük is csupán néhány órás. — Mi történt eddig? — rendezgetik gondolataikat. Ünnepélyesen fogadták őket. Beléptek a körlet kapuján, ahol az alkotmány szavai „a haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége” arany betűs felirati ötlött a szemükbe. Kissé tanácstalanok. Figyelték, hogy mit mondanak az „öregek”. Egyszercsak megjelent a politikai helyettes. Mosolygott. Egyszerű, természetes, közvetlen szavai feloldották a zavartságot, feszültséget. Egyszeriben melegebbé vált a légkör. S kérdést kérdés követett. Előjöttek az egyéni problémák, kikívánkoztak az otthonról hozott gondok is. Persze mindenre világos, kielégítő választ hirtelenében ő sem tudott adni. De amit mondott és ahogy mondta megnyugtatta, bizakodással töltötte el a katonákat. Jól mondják, hogy sokszor az első beszélgetés a legmaradandóbb élmény és a legnagyobb útravaló a katonaélethez. Cs. J. Az első beszélgetés