Honvédségi Szemle 1979/2
1979 / 12. szám - HARCKIKÉPZÉS - Dr. Bagi János állatorvos ezredes: Szolgálati kutyák alkalmazása a katonai objektumok őrzésében
felelőbbek a német juhászkutyák. Idegrendszeri, alkati és egyéb tulajdonságaik alapján alkalmazásuk legelterjedtebb az egész világon, így hazánkban is. • Az említett előnyös tulajdonságok mellett, még a viszonylag alacsony tartási költségek sem elhanyagolandók. Lengyel katonai adatok (1977) szerint a szolgálati kutya napi fenntartási költsége az őrkatona ellátási költségeinél 5—8-szorosan kevesebb. Ha még azt is számba vesszük, hogy az őrkutya átlagosan 3 őrkatonát helyettesíthet, ez mintegy 15—22-szeres költségmegtakarítást jelenthet. Természetesen meg kell jegyezni, hogy a biztonság nem elsősorban anyagi kérdés. A katonai objektumok őrzésének helyes arányú kiegészítése szolgálati kutyákkal az őrzést nemcsak biztonságosabbá, teljesebbé, hanem gazdaságosabbá is teszi. Az őrkutyák gyakorlati alkalmazása A jól kiképzett és helyesen alkalmazott szolgálati kutyáknak a fontos katonai objektumok őrzésében van nagy jelentőségük. A szakszerűen kezelt és az őrzés-védelmi rendszerhez szervesen kapcsolódó őrkutya hatékony őrzési elem, megelőző szerepe minden más eszköznél jelentősebb. A kutya puszta jelenléte, hangja, mozgása lélektanilag olyan jelentős visszatartó erőt képvisel, amely mással nem helyettesíthető. Az őrszolgálat megerősítése szolgálati kutyákkal növeli az őrzés biztonságát, fokozza az őrszolgálat érzékenységét és reagálóképességét. Természetesen az őrkutya célszerű és hatékony alkalmazása nem nélkülözhet bizonyos szakismereteket. A kutyavezetőnek és az őrszolgálatot vezénylőnek meghatározott kynológiai (kynológia, kutyákkal foglalkozó tudomány) alapismeretekkel kell rendelkeznie. A kynológia az őrszolgálati kutyák két kategóriáját különbözteti meg: egyrészt az elvárt teljesítmény jellege, másrészt az adott egyed képességei és hajlamai szerint. Az őrzési rendszerbe beállíthatunk támadó, illetve jelző őrkutyát. A támadó kutya kellően képzett és az adott őrszolgálati helyen begyakorolt erős, kiegyensúlyozott, mozgékony idegtevékenységű, erőteljes megjelenésével és viselkedésével az esetek többségében „vad”, támadó magatartást, félelmetes benyomást kelt. Feladata, hogy hangadással és mozgással történő jelzés mellett, az őrzési szakaszon a behatoló személyt megállítsa, vagy ártalmatlanná tegye. Ez a szolgálati igénybevétel feltétlenül szakszerű részletes tematikus felkészítést igényel, mivel a kutyának vele született reflexgarnitúrája az őrzési helyzetek megoldásához önmagában nem elegendő. A jelző őrkutya általában nem önálló típusú egyed. Ez irányú szolgálati célra alkalmazott német juhászkutyák karakterének természetes tulajdonsága: vezetőjéhez ragaszkodik, védelmet váró, ha nem is passzív, de afelé hajló védekezési reakcióval rendelkezik, általában „szelíd”-nek ismert, de egészséges idegrendszerű, az ingerekre jól reagál. Feladata, hogy az őrhelyen minden, a megszokottól eltérő körülményt (mozgás, zaj, fényhatás, stb.) hangadással és iránymutató viselkedéssel jelezzen. Mindkét őrkutya-kategória kiképzésében és alkalmazásában közös az „egyszemélyi” gazdaigény, a szervezett és személyhez kötött kutyavezetői képzés. A támadó őrkutya, akció esetén vezetője védelmét, megnyugtatójelenlétét igényli. Természetesen mindkét viselkedésforma más alkati, idegrendszeri alapokon áll és csak tervszerű kiképzéssel, rendszeres gyakorlással alakítható ki. A néphadseregben a szolgálati kutyákat az őrzési feladatokra alkalmazzák. A bűnözők ugyanis kevésbé tartanak a technikai eszközöktől, de a kutyát fizikai ereje, reflexeinek gyorsasága és lélektani hatása eleve alkalmassá teszi az őrzésre, a védelem megerősítésére. A kutyával megerősített járőröket, őröket nem merik megtámadni. Az elmúlt fél évtizedben lényegesen növekedett az őrszolgálatok szervezetszerű őrkutyákkal való megerősítése.