Honvédségi Szemle 1993/1
1993 / 6. szám - CSAPATÉLET - Büki Péter: "Boszorkány", "turul" és "fürkészdarázs" - egy csapatban
CSAPATÉLET BÜKI PÉTER „Boszorkány”, „turul” és „fürkészdarázs” - egy csapatban , avatása óta ismerem, ezért különösen örültem, amikor 1991. november 1-jével őt nevezték ki a vadászrepülő osztály és az önálló felderítő század összevonásából megalakított ezred élére. Azon kevés hajózó közé tartozom, akiket a hadsereg átszervezése kedvezően érintett - jegyezte meg a beszélgetésünk kezdetén, majd gyorsan hozzátette: - Természetesen a munka, a gond, a probléma és a felelősség azért jóval több lett... AMÍG „TÁRSBÉRLŐKBŐL” EGY CSALÁD VÁLT Egyáltalán nem lepett meg, hogy a parancsnok elsőként az összevonás kapcsán keletkezett problémákat kezdte vázolni. Először is, minden embernek ,,helyet" kellett biztosítani,különösen azoknál volt különös figyelemre szükség, akik addig a két alakulatnál párhuzamos beosztásban dolgoztak, hiszen ezek a feladatkörök felére csökkentek. Mint a felsorolt példákból kitűnt, elsősorban a polgári dolgozók esetében volt szükség átképzésekre. A lényeg azonban: a laktanyában minden hivatásos katonának és polgári dolgozónak sikerült beosztást, munkahelyet biztosítani, sőt még új embereket is fel tudtak venni. Csupán a sorállomány létszáma csökkent. Az is tény viszont, hogy több tiszt és tiszthelyettes közben elment a helyőrségből, így nálunk ma is akadnak üres beosztások (főleg a műszakiaknál és a híradóknál). A távozókat általában Szolnok és Kecskemét „szívta el". Ez abból is adódott, hogy annak idején sok fiatal katona az Alföldről, a Nyírségből (még a jelenlegi parancsnok is) vonult be a hadseregbe. Az egy évvel korábbi adatok szerint a tisztek, tiszthelyettesek 10 százaléka származott a Dunántúlról... Tény viszont, hogy ez az elvándorlás csupán a műszakiakra volt jellemző, a halózok nem kérték az áthelyezésüket. S bár első pillanatban az ember azt gondolná, hogy a fiatal műszaki tisztek azért igyekeznek szülőföldjükhöz közelebb szolgálni, mert idősödő szüleiket szeretnék sűrűbban látogatni és támogatni, éppen fordított a helyzet. Azért járnak sűrűn haza, mert kevés a fizetésük, s otthonról hozzák az élelmet. Márpedig, ha Taszárról utaznak az ország északkeleti részébe, akkor nagyon sokba kerül a benzin... Az „egyesítés” után természetesen a két volt alakulat tagjait is össze kellett szoktatni, hiszen a testvérek, szomszédok között is előfordulnak esetenkénti viták, súrlódások. Itt is hozzá kellett szoktani az embereket, hogy immár egy közös kollektívába tartoznak. - Bizonyos szempontból sokan tőlem is mást vártak - emlékezett vissza Balogh ezredes az első „közös” hónapokra. - A volt századom tagjai azt, hogy a ,,mi vonalunk" érvényesül. Alacsonyan úszó felhők, nyirkos, párás levegő nehezedett a tájra, s mire Taszárra értem, még az eső is eleredt. Az ilyen időjárásnál szokták ,,repülőknél” tréfásan megjegyezni, hogy: megjelent a ,, műszaki szivárvány". Azaz, elmarad a repülés, hamarosan lehet hazamenni... A soron kívüli pihenő pedig különösen jólesik, ha a repülőkiképzést sem éri nagy csapás ezzel az elmaradt üzemnappal. Kicsit tartottam is attól, hogy mire a parancsnokkal befejezem a beszélgetést, az alegységek tagjai közül már alig találok valakit a repülőtéren. Ám, nem így történt. Ugyanis a hajózóknak és a műszakiaknak az eredményesen zárult esztendő ellenére is bőven volt mondanivalójuk az újságírónak, s ,,képviselőik" nem hagyták ki ezt a lehetőséget. 31. Kapos Harcászati Repülőezred parancsnokát, Balogh Imre ezredest szinte