Honvédségi Szemle 1994/2

1994 / 11. szám - HADTÖRTÉNELEM - Dr. Pataky Iván: Magyarország bombázása a második világháborúban

reggel teljes szélcsend volt Budapesten, délben 2 m/sec, gyenge WSW irányú szél­mozgással. Ritka kedvező meteorológiai körülménynek számított. M­ielőtt visszatérnénk az esemé­nyekhez, megjegyezzük, hogy a cikkben szereplő összes adatot, következtetést az 1944. január elsejei Ma­gyarországra vonatkoztattuk. Arra az 1940. szeptembertől 1944. szeptemberéig érvényes országhatárok között működő országra, mely a háború teljes terhét visel­te. 1944 szeptembere sem önkényes idő­határ, bár hónapokkal megelőzte mindkét fegyverszüneti szerződésünket és évekkel a párizsi békeszerződést, de 1944. augusz­tus utolsó napjaiban léptek a Vörös Had­sereg csapatai a Székelyföldön magyar te­rületre, és ezzel hazánk fokozatosan had­színtérré vált. Tehát az adatok a korabeli közigazgatási atlasznak és statisztikai ki­adványoknak megfelelő adatokra épültek rá. Közismert, hogy a szovjet hadászati lé­gierő a háború éveiben nem játszott jelen­tős szerepet. A harcászati légierő tevé­kenységét viszont figyelmen kívül hagy­tam, mert nem tudtuk működésük hatását elválasztani a szárazföldi csapatok többi fegyvernemének tevékenységétől, így el­sősorban a szövetségesek - az amerikaiak és britek - hadászati légierejére összpon­tosítottunk. A szovjet hadműveleti bom­bázó kötelékek - zömmel a „kölcsönbér­leti szerződéssel” szállított amerikai gyárt­mányú közepes bombázó gépekkel felsze­relve - csak 1944. szeptember közepétől kapcsolódnak be hatékony és nagy erejű éjszakai bombatámadásokkal­­ a magyar­­országi célok rombolásába. A meghatá­rozó légitámadó erő azonban végig az amerikai hadászati légierő volt. B­árdossy magyar miniszterelnök a kormányzó tudta és beleegyezése és a parlament megkérdezése, jó­váhagyása nélkül 1941. december 11-én - öt nappal Pearl Harbour után - magához hívatta az USA budapesti nagykövetét és közölte vele: ,,Magyarország a hadiálla­pot fenntartását jelenti ki az Észak-Ameri­kai Egyesült Államok és Magyarország között. ” Furcsa megfogalmazás. Úgy tűnik, nem hadüzenet a szó teljes értelmében, de az első világháború hadüzeneteinek analógiá­jára készült, tehát valós hadüzenet. Egyút­tal a hadiállapot fenntartásának a kinyil­vánítása. Roosevelt elnök eleinte mégsem vette komolyan. Tudta, hogy külső politi­kai nyomás hatására született. Miután azonban Magyarország (és Románia, Bul­gária) „segítséget nyújt az Egyesült Ál­lamok ellenségeinek” - azaz a németeknek -, Roosevelt előterjesztésére fél évvel ké­sőbb, június 5-én, az amerikai kongresszus is kimondta a hadiállapot fennállását Magyarországgal (és Romániával, Bulgá­riával). Az amerikai felderítés nem sokkal ezt követően 1942 őszén megkezdte a bombá­zandó magyarországi célok megállapítá­sát, felmérését és értékelését. Az OSS (Of­fice of Strategic Service) első lépésként a magyarországi körülményekkel, helyzettel tisztában levő emigránsokat kérdezte ki. Ennek alapján állította össze az első cél­listát. Fontossági sorrendben: a vasúti köz­lekedés objektumai (rendező pályaudva­rok, pályaudvarok, vasúti csomópontok, vasúti hidak, járműjavítók stb.), repülő­terek, hadiipari létesítmények, fontosabb gyárak szerepeltek az 54 célt tartalmazó első felsorolásban. Néhányat kiragadva: 1-16-os sorszám alatti budapesti célok között szerepel a Ganz és Társa Rt., a MÁVAG (mindkettőben harckocsikat gyártottak), a Fémáru és Fegyvergyár, a Juhász-Gamma „tüzérségi, légelhárító El­lenőrző Műszerek, a svédországi BO­­FORS gyárral áll kapcsolatban” ...és így tovább. A­z amerikaiak tudták, hogy adataik hiányosak. Ezért a szövetségesek 1943 nyarán és kora őszén inten­zív légi felderítést indítottak a célok rész­letes és aprólékos értékelésére. A nagy se­bességű brit „Mosqu­o” típusú felderítő gépek gyakorlatilag akadálytalanul fény­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék