Honvédségi Szemle 1994/2
1994 / 11. szám - HADTÖRTÉNELEM - Dr. Pataky Iván: Magyarország bombázása a második világháborúban
reggel teljes szélcsend volt Budapesten, délben 2 m/sec, gyenge WSW irányú szélmozgással. Ritka kedvező meteorológiai körülménynek számított. Mielőtt visszatérnénk az eseményekhez, megjegyezzük, hogy a cikkben szereplő összes adatot, következtetést az 1944. január elsejei Magyarországra vonatkoztattuk. Arra az 1940. szeptembertől 1944. szeptemberéig érvényes országhatárok között működő országra, mely a háború teljes terhét viselte. 1944 szeptembere sem önkényes időhatár, bár hónapokkal megelőzte mindkét fegyverszüneti szerződésünket és évekkel a párizsi békeszerződést, de 1944. augusztus utolsó napjaiban léptek a Vörös Hadsereg csapatai a Székelyföldön magyar területre, és ezzel hazánk fokozatosan hadszíntérré vált. Tehát az adatok a korabeli közigazgatási atlasznak és statisztikai kiadványoknak megfelelő adatokra épültek rá. Közismert, hogy a szovjet hadászati légierő a háború éveiben nem játszott jelentős szerepet. A harcászati légierő tevékenységét viszont figyelmen kívül hagytam, mert nem tudtuk működésük hatását elválasztani a szárazföldi csapatok többi fegyvernemének tevékenységétől, így elsősorban a szövetségesek - az amerikaiak és britek - hadászati légierejére összpontosítottunk. A szovjet hadműveleti bombázó kötelékek - zömmel a „kölcsönbérleti szerződéssel” szállított amerikai gyártmányú közepes bombázó gépekkel felszerelve - csak 1944. szeptember közepétől kapcsolódnak be hatékony és nagy erejű éjszakai bombatámadásokkal a magyarországi célok rombolásába. A meghatározó légitámadó erő azonban végig az amerikai hadászati légierő volt. Bárdossy magyar miniszterelnök a kormányzó tudta és beleegyezése és a parlament megkérdezése, jóváhagyása nélkül 1941. december 11-én - öt nappal Pearl Harbour után - magához hívatta az USA budapesti nagykövetét és közölte vele: ,,Magyarország a hadiállapot fenntartását jelenti ki az Észak-Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között. ” Furcsa megfogalmazás. Úgy tűnik, nem hadüzenet a szó teljes értelmében, de az első világháború hadüzeneteinek analógiájára készült, tehát valós hadüzenet. Egyúttal a hadiállapot fenntartásának a kinyilvánítása. Roosevelt elnök eleinte mégsem vette komolyan. Tudta, hogy külső politikai nyomás hatására született. Miután azonban Magyarország (és Románia, Bulgária) „segítséget nyújt az Egyesült Államok ellenségeinek” - azaz a németeknek -, Roosevelt előterjesztésére fél évvel később, június 5-én, az amerikai kongresszus is kimondta a hadiállapot fennállását Magyarországgal (és Romániával, Bulgáriával). Az amerikai felderítés nem sokkal ezt követően 1942 őszén megkezdte a bombázandó magyarországi célok megállapítását, felmérését és értékelését. Az OSS (Office of Strategic Service) első lépésként a magyarországi körülményekkel, helyzettel tisztában levő emigránsokat kérdezte ki. Ennek alapján állította össze az első céllistát. Fontossági sorrendben: a vasúti közlekedés objektumai (rendező pályaudvarok, pályaudvarok, vasúti csomópontok, vasúti hidak, járműjavítók stb.), repülőterek, hadiipari létesítmények, fontosabb gyárak szerepeltek az 54 célt tartalmazó első felsorolásban. Néhányat kiragadva: 1-16-os sorszám alatti budapesti célok között szerepel a Ganz és Társa Rt., a MÁVAG (mindkettőben harckocsikat gyártottak), a Fémáru és Fegyvergyár, a Juhász-Gamma „tüzérségi, légelhárító Ellenőrző Műszerek, a svédországi BOFORS gyárral áll kapcsolatban” ...és így tovább. Az amerikaiak tudták, hogy adataik hiányosak. Ezért a szövetségesek 1943 nyarán és kora őszén intenzív légi felderítést indítottak a célok részletes és aprólékos értékelésére. A nagy sebességű brit „Mosquo” típusú felderítő gépek gyakorlatilag akadálytalanul fény