Honvédségi Szemle 1994/2
1994 / 11. szám - HADTÖRTÉNELEM - Dr. Pataky Iván: Magyarország bombázása a második világháborúban
korszerű lokátorrendszer, amely 1944-ben összekapcsolódott a német rendszerrel. Továbbá három magyar honi vadászszázad, amelyeket 1944 májusában 101. vadászosztály néven Heppes Aladár őrnagy (később alezredes) parancsnoksága alatt összevontak. A „puma” jelzésű kötelék erején felül, hősiesen védte hazánk légterét, de semmi esélye nem volt a sokszoros amerikai túlerővel szemben. A magyar-német egységes légvédelmi rendszert — a budapesti Szikla Légvédelmi Központba települt összekötő csoportján keresztül (parancsnoka Düllberg német repülőőrnagy volt) - a Bécs melletti Cobenzben települt német 8. vadászrepülő hadosztály parancsnoka, Nadrick ezredes irányította. Roosevelt amerikai elnök és Churchill brit miniszterelnök az 1943. január 14-26. között a marokkói Casablancában megtartott konferencián, a vezérkari főnökkel és katonai vezetőkkel egyetértésben döntöttek egy „légi második front” megnyitásáról. „Legközelebbi szándékunk az, hogy megtisztítsuk Észak-Afrikát a tengelyhatalmak erőitől ...légi támaszpontokat hozzunk létre, s ilyformán megkezdjük a tengelyhatalmak fontos déleurópai objektumainak erőteljes bombázását.” A háborúba 1941 végén belépett USA- nak közel két évébe tellett, míg hatalmas iparát át tudta haditermelésre állítani, és az addig csak hivatásos katonákból álló haderejét, légierejét, flottáját fel tudta duzzasztani sokmilliós tömeghadsereggé. Ezt az óriási erőt fel kellett fegyverezni, szerelni és ki kellett képezni ahhoz, hogy a kitűnően felszerelt, harcedzett német és japán haderő ellen be tudják vetni. Ezért az amerikai légierő is csak fokozatosan, a fejlesztés ütemének megfelelően tudott harcba lépni az európai hadszíntereken. 1942 végéig csupán a brit szigeteken települt a 8. amerikai légi hadsereg (a továbbiakban: 8. AAF). 1943 első felében a támadásokat még a brit szigetekről hajtották végre. Az amerikai 8. AAF a nappali bombatámadásokat, a brit hadászati bombázó erők pedig az éjszakai támadásokat. Először Észak-Afrikában, majd 1943 második felében Dél-Olaszország elfoglalását követően, Bari-Foggia térségébe áttelepülve alakult meg a ,,légi második front", a 15. amerikai légi hadsereg (15. AAF). Ezzel teljessé vált Németország bekerítése és a Központi Hatalmak összes területe támadhatóvá vált. A Casablancai tanácskozáson kidolgozták a bombatámadások tervét. A CBO (Combined Bomber Offensive) tervnek nevezett alapvető hadászati-hadműveleti okmány meghatározta az amerikai hadászati bombázó erők felfejlesztésének ütemeit és időpontjait. A tervek szerint a maximális erőfeszítésekre az 1944 tavaszára tervezett partraszállás légi előkészítése, majd a partraszállás légi biztosítása, támogatása idejére kellett a légierőnek képesnek lenni. A terv a légierők fő feladatát a következőkben határozta meg: „Semmisítse meg, vagy kényszerítse áttelepülésre a német hadiipart, zúzza szét Németország gazdasági rendszerét, ássa alá a német nép erkölcsi állapotát úgy, hogy az képtelen legyen a fegyveres ellenállásra.” A Magyarország elleni támadások a CBO-terv negyedik, 1944. tavaszi időszakában kezdődtek meg. A magyar főváros - illetve hazánk - elleni bombatámadásokra vonatkozó politikai döntés előkészítése 1943 késő őszén történt meg. November 25-én a partraszállásra összevont szövetséges erők főparancsnoka, Eisenhower tábornok így ír a brit vezérkarnak: „Úgy véljük, hogy a Budapest ellen intézendő támadást végre lehet - jó eredménnyel - hajtani.” Ezt követően született meg a döntés, hogy először Szófia, majd Budapest bombázására kerül sor. „Budapest bombázásának előnyei: 1. Hogy valószínűleg pánikot kelt. 2. Budapesten fontos ipari célpontok vannak. 3. Zavarná a németek összeköttetéseit a Balkán és a délorosz arcvonal felé. 4. Még jobban széthúzná a németek légelhárítását.