Honvédségi Szemle 1998/2
1998 / 12. szám - FÓRUM - Dr. Oroszi Antal: Sólyom László altábornagy, a demokratikus magyar hadsereg első vezérkari főnöke
év kitörölhetetlen nyomokat hagyott a különböző társadalmi-politikai kérdések iránt fogékony fiatal tisztben. Hazaérkezése után, 1936. október 1-jétől a hadügy szerteágazó kérdései megismerésére irányuló szorgalmas tanulás évei következtek a Hadiakadémián. Sólyom László itt is kitűnt magas intelligenciájával. Schweitzer István tábornok, akadémiaparancsnok fel is figyelt a fiatal tiszte. S amikor 1939 elején kinevezték Székesfehérvárra a II. hadtest parancsnokává, az ősz folyamán a Hadiakadémiát végző Sólyom László százados vezérkari szolgálatát a hadtestparancsnokságon kezdte meg. Ugyanakkor a széles látókörű, világot látott, művelt katonatiszt már régebben felismerte az ország, a hadsereg helyzetét a német háborús politika kiszolgálásában. Ebben ő már nem akart részt venni. S amikor nagyszüleinek egyike zsidó származása miatt kétségessé vált a hadseregben maradása, Schweitzer altábornagy javasolta neki, hogy egészségügyi okokra hivatkozva váljon meg a hadseregtől. Az egyik gyakorlaton szerzett megfázását követő tüdőgyulladás megteremtette az ehhez szükséges feltételeket. A székesfehérvári orvosi felülvizsgáló bizottság 1941. május 28-án kelt lelete szerint „súlyosabb fokú általános ideggyengeség, idült izületi csúz és baloldali tüdőcsúcshurut következményes lesoványodással” szenved. Mindennemű szolgálatra és munkára alkalmatlan, így nyugállományba helyezték 1941. augusztus 1-jétől, 34 éves korában, 12 kikerekített szolgálati évvel. Nyugdíja összesen 100 pengő, 32 fillér volt. Ezután egykori barátja, a hadseregből házassága miatt már 1938-ban leszerelt Pálffy György az Egyesült Izzónál helyezte el, ahol kezdetben a gyár anyagbeszerzője, majd az anyagbeszerzés vezetője lett. Megvesztegethetetlensége előtt értetlenül álltak kereskedőpartnerei. Ugyancsak Pálffy közvetítésével ismerkedett meg a kommunista mozgalommal, a marxista irodalommal. 1942-ben belépett a kommunista pártba, majd felső kapcsolata, Orbán László tanácsára a fokozott konspiráció érdekében belépett a Független Kisgazdapárt értelmiségi-polgári tagozatába. Ettől kezdve fokozottabb mértékben agitált, vitázott és szervezett. 1944 nyarán behívót kapott, a hajmáskéri kiképzőtáborba került. Az októberi nyilas puccsot követően azonnal Budapestre jött, s illegalitásba vonult. Ugyanakkor nagy lendülettel szervezte az ellenállási fegyveres akciókat, közreműködött több elfogott hazafi kiszabadításában és bújtatásában, fegyver, lőszer és robbanóanyag beszerzésében. A jól szervezett konspiráció révén egyik ilyen bázisa volt a Királyhágó utcai honvédkórház, ahol dr. Aranyi Sándor katonaorvos, Kálló Ferenc esperes segítették veszélyes tevékenységét. Eközben tagja lett a Kommunista Párt Katonai Bizottságának, s Pálffy Györggyel együtt részt vett a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság munkájában is. November 9-én egy nyilas razzia során elfogták, de a börtönbe vezető úton kitépte magát kísérői kezéből és sikerült megszöknie. Ezt követően fokozottabb óvatossággal folytatta munkáját. Erről a munkáról bővebben olvashatunk, többek között, Thassy Jenő ugyancsak az ellenállási mozgalomban részt vett egykori ludovikás tiszt Veszélyes vidék című, a Pesti Szalon Könyvkiadó által 1996-ban megjelentetett 468 oldalas visszaemlékezésében. Különösen figyelemre méltó megismerkedése Sólyom Lászlóval: „ aki a megjelölt helyen (Corvin közi mozi előtt) várt ránk, az is egy fiatalember volt, nálunk valamivel idősebb, de nem sokkal túl a harmincon, jól öltözött, csiszolt modorú, simára borotvált,nyílt arcú, jóképű emberrel találkoztunk... az idegen rokonszenves volt