Honvédségi Szemle 2000/1
2000 / 4. szám - VÉDELMI STRATÉGIA - Jobbágy Zoltán: Gondolatok az információs hadviselésről
Védelmi stratégia ténő megsemmisítés és az információ fúzióját jelentik. Az ilyen megközelítést leginkább „kibernetikusnak” lehet nevezni, amely az USA számára lehetővé teszi a hadszíntéren szereplő összes cél azonnali megsemmisítését. Ez a megközelítés az érzékelők és a kommunikációs lehetőségek nagyarányú kihasználásán alapuló információs dominancia irányába mutat és az információs hadviselés vagy az információn alapuló hadviselés fogalmához vezet17 18. A hadviselésnek az információs forradalom hullámán kialakult mostani forradalma végül is lehetővé tette a nagy sebességgel végrehajtott hadműveleteket és két fontos képességet hozott létre: • Az általa lehetővé váló kognitív hierarchia (cognitive hierarchy) adatokon (data) alapszik, amelyekből információt készít és amelyet a szituációs tudat (situational awareness) megértéssé (understanding) alakít át. Az így kialakított kognitív hierarchia a döntéshozatal milyenségének javulását jelenti, valós idejű kommunikációval kiegészülve. • A kognitív hierarchia által biztosított koherens hadműveletek (coherent operations) először teszik lehetővé, hogy az eddig támogató-koordináló funkciót betöltő CPI (command, control and communication) a harci erőt (combat power) a döntő pontra irányító valós idejű vezetést biztosítson. Ez végső soron a hagyományos parancsnoki szerep visszajöttét eredményezi a harc során. A jelenlegi forradalom legnagyobb hatása Cooper szerint abban van, hogy a támadás és a védelem közötti történelmi egyensúlyt változtatja megs. A hadviselés mostani forradalma által kiváltott és a hadműveletek hatékonyságában bekövetkező növekedést csak akkor lehet eredményesen kihasználni, ha a hadműveleti elgondolásokat és a szervezeti struktúrákat koherens módon alakítják ki. Ilyen értelemben a döntéshozatali folyamat megváltoztatásának központi szerep jut 1a. Akárhogy is vizsgáljuk az újkori történelem során a hadviselésben bekövetkezett forradalmakat, a napóleoni mindenképpen kiemelkedik a sorból. Napóleon nemcsak a háború természetét, de a háború megvívásának módját is megváltoztatta. Napóleon a tömeghadseregek létrehozásával nagyságrendekkel megnövelte a hadseregek méretét. A korábbi, jobb esetben ötvenezer főt számláló hadseregek helyett ő már félmillió katonát vezetett Oroszország ellen, megváltoztatva ezzel a kontinentális hadműveletekben rejlő lehetőségeket. Tehette ezt, mivel az ipari forradalom a hadseregeket viszonylag olcsóvá tette, a nemzetállam pedig a tűzerő és a találati pontosság növekedése ellenére is több katonát tudott besorozni, mint amennyit az ellenség képes volt megölni. A korábbi kabinet-háborúk korlátozott jellege a Napóleont követő 150 év során fokozatosan átalakult, mindenhol megjelentek a tömeghadseregek, a hadműveletek előbb kontinentális, majd globális méretűvé váltak, a lövészárkokban folyó állóháborúk pedig egyre kevésbé becsülték az emberéletet, pocsékolták az anyagot, lehetetlenné téve a stratégiailag döntő csaták megvívását 20. 17 V. ö. Jeffrey R. Cooper: The Revolution in Military Affairs. Kézirat. 18 V. ö. Jeffrey R. Cooper: The Revolution in Military Affairs. Kézirat. 19 V. ö. Jeffrey R. Cooper: The Revolution in Military Affairs. Kézirat. 20 John Keegan szerint: „Nach der Schlacht von Verdun im Jahre 1916 hatte Frankreich 500 000 Tote und Verletzte zu beklagen (im allgemeinen wird das Verhältnis zwischen Toten und Verletzten mit eins zu drei angegeben). Die deutschen Verluste betrugen im selben Jahr mehr als 400 000. Am ersten Tag der Schlacht an der Somme, am 1. Juli 1916, zählte die britische Armee 20 000 Tote. Dies entsprach der Gesamtzahl der Toten und Verletzten im gesamten Burenkrieg. “ John Keegan: Die Kultur des Krieges, Rowohlt Verlag Berlin 1995, 510. oldal.