Honvédségi Szemle 2003/1
2003 / 6. szám - SZEMLE - Hadtudomány és hazaszeretet (Varga Mihály)
SZEMLÉ val törekedtek a jövőben végbemenő háború célját, jellegét, tartalmát, kimenetelét felbecsülni vagy megrajzolni. Az előbbi abból a sok évezredes tapasztalatból - hadi bölcsességből - eredt, hogy ha megismerjük valaminek a múltját és annak létezik folytonossága a jelenben, akkor kitaláljuk (nagy valószínűséggel meg tudjuk adni) a jövőjét is. Győzelem vagy vereség, dicsőség vagy szégyen (gyalázat, szolgasors, pusztulás) múlhat és rendszerint múlik is azon, hogy a háborút illetően milyen színvonalú választ tudunk találni, vagy a tényekből miként tudjuk kiolvasni a megválaszolás végett feltett hadügyi kérdést. Kossuth is azért igyekezett oly széles spektrumból tájékozódni, hogy kérdéseire viszonylag megbízható és időtálló válaszokat találjon. A közben eltelt 100-150 év persze egy sor olyan változást produkált (s ez a dolgok természetes rendje), amelyeknek a megsejtésére igen, de megragadására (leírására) akkor még nem volt lehetőség. Ha viszont azt vizsgáljuk, hogy mi adatott meg neki, akkor - dr. Ács révén - tiszta képünk van: olyan hadvezér, teoretikus, szervező és államférfi jelenik meg előttünk, aki alapos és tudatos felkészülése okán az életét is kész volt feláldozni Magyarország függetlenségéért és népe szabadságáért. És magyar, áll Buda még. A múlt csak példa legyen most! - mondjuk a költővel, és örömmel, de rögtön hozzá is tehetjük, Kossuth a magyar nép sorsát és boldogulását - s ebben van emberségének és nagyságának a lényege - nem választotta el sem az európai népek sorsától, sem az emberiség sorsának jobbra fordulásától, tudván, hogy a dolgok összefüggnek. Ez az, ami bátorítást, buzdítást ad az értő személynek például még az Európai Unióba való belépésünkkel járó sors vállalásához is. S hát, mint Csokonai Vitéz Mihály írta: „Mi is emelhet fel egy halandót jobban, / Mint ha az emberség tüzétől fellobban... ” Ács Tiboré is az érdem, hogy a Kossuthról szóló eme ketet képes lángolóvá hevíteni a bennünk égő s a hazaszeretet érzésétől folyamatosan táplálódó „tüzet”, így hát a recenziót azzal fejezem be, amit dr. Ács a Kossuth tudománytörténeti jelentőségét méltató sorai végére helyezett: Kossuthnak vitathatatlanul nagy értékű irodalmi és tudományos alkotásai maradtak az utókorra, s ezek olvasása nem kis szellemi élményt nyújt az érdeklődő és értő olvasónak, hiszen „munkái nemcsak a magyar hadtudomány fejlődéstörténetének egy ismeretlen fejezetét tárják elénk, hanem felidézik egy történelmi korszak tanulságos eseményeit a 21. század emberének”. VARGA MIHÁLY