Honvédségi Szemle 2003/1

2003 / 6. szám - SZEMLE - Hadtudomány és hazaszeretet (Varga Mihály)

SZEMLÉ­ val törekedtek a jövőben végbemenő há­ború célját, jellegét, tartalmát, kimene­telét felbecsülni vagy megrajzolni. Az előbbi abból a sok évezredes ta­pasztalatból - hadi bölcsességből - eredt, hogy ha megismerjük valaminek a múlt­ját és annak létezik folytonossága a je­lenben, akkor kitaláljuk (nagy valószínű­séggel meg tudjuk adni) a jövőjét is. Győzelem vagy vereség, dicsőség vagy szégyen (gyalázat, szolgasors, pusztulás) múlhat és rendszerint múlik is azon, hogy a háborút illetően milyen színvona­lú választ tudunk találni, vagy a tények­ből miként tudjuk kiolvasni a megvála­szolás végett feltett hadügyi kérdést. K­ossuth is azért igyekezett oly széles spektrumból tájékozódni, hogy kérdéseire viszonylag megbízható és időtálló válaszokat talál­jon. A közben eltelt 100-150 év persze egy sor olyan változást produkált (s ez a dolgok természetes rendje), amelyeknek a megsejtésére igen, de megragadására (leírására) akkor még nem volt lehetőség. Ha viszont azt vizsgáljuk, hogy mi ada­tott meg neki, akkor - dr. Ács révén - tiszta képünk van: olyan hadvezér, teore­tikus, szervező és államférfi jelenik meg előttünk, aki alapos és tudatos felkészü­lése okán az életét is kész volt feláldozni Magyarország függetlenségéért és népe szabadságáért. És magyar, áll Buda még. A múlt csak példa legyen most! - mondjuk a költővel, és örömmel, de rögtön hozzá is tehetjük, Kossuth a magyar nép sorsát és boldogu­lását - s ebben van emberségének és nagyságának a lényege - nem választot­ta el sem az európai népek sorsától, sem az emberiség sorsának jobbra fordulásá­tól, tudván, hogy a dolgok összefüggnek. Ez az, ami bátorítást, buzdítást ad az ér­tő személynek például még az Európai Unióba való belépésünkkel járó sors vál­lalásához is. S hát, mint Csokonai Vitéz Mihály írta: „Mi is emelhet fel egy halan­dót jobban, / Mint ha az emberség tüzé­től fellobban... ” Ács Tiboré is az érdem, hogy a Kos­­suthról szóló eme ketet képes lángolóvá hevíteni a bennünk égő s a hazaszeretet érzésétől folyamatosan táplálódó „tüzet”, így hát a recenziót azzal fejezem be, amit dr. Ács a Kossuth tudománytörténeti je­lentőségét méltató sorai végére helyezett: Kossuthnak vitathatatlanul nagy értékű irodalmi és tudományos alkotásai marad­tak az utókorra, s ezek olvasása nem kis szellemi élményt nyújt az érdeklődő és értő olvasónak, hiszen „munkái nemcsak a magyar hadtudomány fejlődéstörté­netének egy ismeretlen fejezetét tárják elénk, hanem felidézik egy történelmi korszak tanulságos eseményeit a 21. szá­zad emberének”. VARGA MIHÁLY

Next