Honvédségi Szemle 2003/2

2003 / 11. szám - FÓRUM - Al-dunai várak. 6. -Nándorfehérvár (Takács Tibor)

ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE A második várból van az átjárás a harma­dikba, amelyik még sokkal kisebb, de a legjobban van megerősítve. Ebben van az a torony, amelynek »Ne félj« a neve. Itt volt a királyi lakosztály is, és itt van a hát­só kijárat, melyen le lehetett menni a vá­rosba és a Dunához.” Meg kell jegyeznünk, hogy az akkori fogalmak szerint az első váron a várost kell értenünk, a városon a külvárosokat, a két belső váron a fellegvárat. 1456. július 3-án jelentek meg a nán­dorfehérvári domboknál a török csapa­tok. A vár őrsége ekkor­­ a korábban ér­kezett erősítéssel együtt 6-7 ezer ember volt. A vár parancsnoka Szilágyi Mihály - Hunyadi János sógora - azzal volt el­foglalva, hogy igyekezett feltölteni élel­miszerek sokaságával a vár kazamatáit. Mivel maga a vár valójában kicsiny volt, soha ennyi ember még nem tartózkodott falai között! A támadó törököket maga II. Mehmed szultán vezette, akit fűtött Magarország meghódításának vágya. Úgy gondolta, ha beveszi a várat, megnyílik az út az ország elfoglalására. Százezer katonával indult útnak, de Nándorfehérvárig alig hetven­ezer jutott el. Egy nappal a szultáni seregek érkezése előtt, július 2-án érkezett a várhoz Ka­­pisztrán János azzal az öt hajóval, amiket Péterváradon szereltek föl. Sarlósboldog­asszony napján még elmondta reggeli mi­séjét a katonák előtt, de mivel megjelen­tek a törökök, két kis naszáddal kiszökött az ostromgyűrűből, visszahajózott Péter­­váradra, hogy újabb sereget hozzon a vár­védők megsegítésére. Ugyanide érkezett Hunyadi János, vagyis a földi seregek ve­zére és az égiek küldötte, a két János! Összesen 35 ezer keresztes vitéz har­colhatott a török hetvenezres hadával szemben. Erről a csatáról könyvek (is) születtek, hogyan is lehetne néhány mon­datban összefoglalni a várvívást és a győ­zelmet. A törökök félkörbe vették a vá­rost, viszont a flotta elzárta a Duna vizét a dél felől érkező segélycsapatok elől. A török hajók Zimony fölött állomásoz­tak. A terv szerint kiéheztetésre rendez­kedtek be a támadók. Ugyanakkor az ágyúk a várra szegeződtek. A kor jellemzésére el kell mondani, hogy az ágyúkat olasz zsoldosok irányí­tották és egy álló héten át törték a fala­kat, rombolták az erődítményeket. Tagliacozzo (akinek a nevével talál­koztunk már Újlak történeténél) azt írta erről: „A tornyokat támadják, az erődít­ményeket lerombolják, és tíz nap eltelté­vel a vár (vagyis a város) valamennyi fa­lát a földdel tették egyenlővé. Mégis megmaradtak a fellegvár tornyai, bár a szörnyű kőgolyóbisok egyetlen becsapó­dással a legszilárdabb fal nagy részét is lerombolhatták.” Sajnos, a várba a töröknél sokkal gya­lázatosabb ellenség szökött be: a pestis­ Hunyadi egyelőre Szalánkeménben tartózkodott, a felmentő sereg élén, s vár­ta az alkalmat az összecsapásra. Szalán­­kemén a Duna túlsó oldalán, Titel alatt található, itt ömlik a Tisza a Dunába. Vá­rakozásra, pihenésre igen alkalmas, tisz­ta hely. Itt készült fel parancsnokaival a várat védő és a folyót elzáró török gályák felbomlasztására. Ez egyelőre kivihetet­len terv volt, de mégis összeszedtek 200 vízi járművet. Ám a 40 igazi naszád mel­lett a többi néhány személyes sajka volt csupán. A terv azt feltételezte, hogy nem­csak Hunyadiék támadják a török flottát, de a várvédők is segédkeznek a hadmű­veletben. A legnagyobb hajót valóságos úszó erőddé alakíttatta át Hunyadi. A Duna két oldalán gyalogoltak Zimonyig a ke­resztesek, a hajók a Dunán ereszkedtek alá. Ám a török hajók egyetlen hatalmas

Next