Honvédségi Szemle 2003/2
2003 / 11. szám - FÓRUM - Al-dunai várak. 6. -Nándorfehérvár (Takács Tibor)
ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE A második várból van az átjárás a harmadikba, amelyik még sokkal kisebb, de a legjobban van megerősítve. Ebben van az a torony, amelynek »Ne félj« a neve. Itt volt a királyi lakosztály is, és itt van a hátsó kijárat, melyen le lehetett menni a városba és a Dunához.” Meg kell jegyeznünk, hogy az akkori fogalmak szerint az első váron a várost kell értenünk, a városon a külvárosokat, a két belső váron a fellegvárat. 1456. július 3-án jelentek meg a nándorfehérvári domboknál a török csapatok. A vár őrsége ekkor a korábban érkezett erősítéssel együtt 6-7 ezer ember volt. A vár parancsnoka Szilágyi Mihály - Hunyadi János sógora - azzal volt elfoglalva, hogy igyekezett feltölteni élelmiszerek sokaságával a vár kazamatáit. Mivel maga a vár valójában kicsiny volt, soha ennyi ember még nem tartózkodott falai között! A támadó törököket maga II. Mehmed szultán vezette, akit fűtött Magarország meghódításának vágya. Úgy gondolta, ha beveszi a várat, megnyílik az út az ország elfoglalására. Százezer katonával indult útnak, de Nándorfehérvárig alig hetvenezer jutott el. Egy nappal a szultáni seregek érkezése előtt, július 2-án érkezett a várhoz Kapisztrán János azzal az öt hajóval, amiket Péterváradon szereltek föl. Sarlósboldogasszony napján még elmondta reggeli miséjét a katonák előtt, de mivel megjelentek a törökök, két kis naszáddal kiszökött az ostromgyűrűből, visszahajózott Péterváradra, hogy újabb sereget hozzon a várvédők megsegítésére. Ugyanide érkezett Hunyadi János, vagyis a földi seregek vezére és az égiek küldötte, a két János! Összesen 35 ezer keresztes vitéz harcolhatott a török hetvenezres hadával szemben. Erről a csatáról könyvek (is) születtek, hogyan is lehetne néhány mondatban összefoglalni a várvívást és a győzelmet. A törökök félkörbe vették a várost, viszont a flotta elzárta a Duna vizét a dél felől érkező segélycsapatok elől. A török hajók Zimony fölött állomásoztak. A terv szerint kiéheztetésre rendezkedtek be a támadók. Ugyanakkor az ágyúk a várra szegeződtek. A kor jellemzésére el kell mondani, hogy az ágyúkat olasz zsoldosok irányították és egy álló héten át törték a falakat, rombolták az erődítményeket. Tagliacozzo (akinek a nevével találkoztunk már Újlak történeténél) azt írta erről: „A tornyokat támadják, az erődítményeket lerombolják, és tíz nap elteltével a vár (vagyis a város) valamennyi falát a földdel tették egyenlővé. Mégis megmaradtak a fellegvár tornyai, bár a szörnyű kőgolyóbisok egyetlen becsapódással a legszilárdabb fal nagy részét is lerombolhatták.” Sajnos, a várba a töröknél sokkal gyalázatosabb ellenség szökött be: a pestis Hunyadi egyelőre Szalánkeménben tartózkodott, a felmentő sereg élén, s várta az alkalmat az összecsapásra. Szalánkemén a Duna túlsó oldalán, Titel alatt található, itt ömlik a Tisza a Dunába. Várakozásra, pihenésre igen alkalmas, tiszta hely. Itt készült fel parancsnokaival a várat védő és a folyót elzáró török gályák felbomlasztására. Ez egyelőre kivihetetlen terv volt, de mégis összeszedtek 200 vízi járművet. Ám a 40 igazi naszád mellett a többi néhány személyes sajka volt csupán. A terv azt feltételezte, hogy nemcsak Hunyadiék támadják a török flottát, de a várvédők is segédkeznek a hadműveletben. A legnagyobb hajót valóságos úszó erőddé alakíttatta át Hunyadi. A Duna két oldalán gyalogoltak Zimonyig a keresztesek, a hajók a Dunán ereszkedtek alá. Ám a török hajók egyetlen hatalmas