Honvédségi Szemle 2003/2
2003 / 11. szám - FÓRUM - Al-dunai várak. 6. -Nándorfehérvár (Takács Tibor)
FÓRUM 141 Al-dunai várak 6. Nándorfehérvár Ha a megvilágított belgrádi falakra, bástyákra, tornyokra nézek a Dunáról, mintha a ma szokásos fény-hang játékok egyikét látnám. Én a hajóról csodálom a kivilágítást. Aki szeretni akarja a ma Belgrádját, annak igazában hajóról kellene szemügyre venni a fénybe öltözött várost. Hatalmas falak, bástyák, tornyok övezik a fellegvárat, a Kalemegdánt. Látszik az Óratorony, a Nebojsza torony erőssége, látszik a falak mögött a beszédes múlt. Mert a város sem akarja elfelejteni a múltját. A dicsőség olyan, mint a hajdani szerelem: felejthetetlen és mindig felidézhető. Belgrád. Fehérvár. Nándorfehérvár. Bolgárfehérvár (a nándor ugyanis bolgárt jelent). Védte Hunyadi János, itt buzdította a keresztes hadat Kapisztrán János, védője s a vár feladója lett enyingi Török János, itt élt néhány évet az ifjú Török Bálint, itt ismerkedett meg a szerelemmel. Buda 1541-es elfoglalása után idáig hozták a szultán vendégeként, itt vertek a lábára vasláncot, s vitték erős katonai fedezettel Isztambulba, hogy a Héttoronyban fejezze be életét. (Aki kíváncsi életére, s belgrádi éveire, ajánlom figyelmébe a 2001-ben megjelent Császármadár című regényemet!) De itt raboskodott Thököly Imre is. Nándorfehérvár alaposan beírta nevét a magyar történelembe. Érdemes alaposan boncolgatni a magyar múltat. Hogyan és miért tartozott 1456-ban Nándorfehérvár Magyarországhoz? Erre ad kitűnő feleletet Barta Gábor a Nándorfehérvár 1456 c. munkájában. „A magyar királyság határai... létezésének addigi öt évszázada alatt, keveset változtak... Az egyetlen terület, ahol a magyar felségterület hol előrébb, hol hátrább került, az Adriától a Vaskapuig húzódó déli határvidék. A XIV. század végéig inkább terjeszkedett errefelé Magyarország: már az Árpádok korában bekebelezte Szlavóniát és Horvátországot, majd meg-megújuló harcokba keveredett a bosnyák és a szerb királysággal. Az 1400-as évek derekán a magyar felségterület messze beér Bosznia vad hegyei közé, Jajca és Szrebernik voltak legfontosabb határváraink. Innentől keletre Szerbia felé az attól elhódított Macsó vára, majd az 1427-ben magyar kézre jutott Nándorfehérvár őrizte a határokat...” Ezért lehet emlékezni A történelmi Magyarország várai sorozatban a mai Belgrád ürügyén a hajdani Nándorfehérvárról, hiszen nem sérthet más nemzeti érdeket. A közös múlt nem szétválaszt, de öszszeköt. Jöjjön hát a múlt. 1456. Milyen volt, milyen lehetett akkor Nándorfehérvár? Egy korabeli szemtanú ilyennek írja le a látványt: „A vár három részre oszlik: az első vár körülzár egy teret és síkságot, itt volt sok nemesnek is a háza... Ebből a várból vezetett le az út a városba és föl, a belső két várba. A második vár kisebb volt, de nagyon jól elzárta az elsőtől s mély sáncokkal, tornyokkal, erős bástyákkal van megerősítve. Az első várból ide csak egyetlen felvonóhidas kapun lehetett följönni.