Honvédségi Szemle 2004/2
2004 / 9. szám - HADTÖRTÉNELEM - Magyarország várai: Az egri vár (Takács Tibor)
94 ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE gal, Petheő Gáspár és Zoltay István 40-40 lovassal, mert világosan látták: ha ez a vár elvész, sem más hely nem akad, ahol megvethetik a lábukat, sem a maradék hazát meg nem menthetik. A vármegyék, az úgynevezett szabad városok és a főurak gyalogos segélycsapatai egy híján 833 főre rúgtak, az orvosok, mindenféle mesteremberek, mészárosok öszszesen 42-en voltak. 109 falusit is kerestek, nagy körültekintéssel bevitték őket a városba, hogy a katonaság és a vár minden szükségletét ki tudják elégíteni; pap csak kettő maradt, azok sem odavalók, bár tekintélyes és népes papság élt a városban. Gyermekek és asszonyok 59-en voltak. Midőn a felderítők az ellenség közeledtét jelentették, kijelölték az őrségek és a tartalékok helyét, a kapitányok is megosztották egymás közt a hadi feladatokat. Dobónak jutottak az ágyúk, a védművek és a felszerelés gondja, Mechkeynek a tartalékoké. A két várban négy tartalékcsapat volt, ezek közül kettőt ő tartott kézben, a harmadikat Petheő Gáspár, a negyediket Bornemissza Gergely, akinek Zoltay István és Figedi János emberei is alá voltak rendelve. Végül szeptember 9-én feltűntek az ellenség előőrsei és portyázó lovasai, de miután elfogták az egriek két megfigyelőjét, a többit pedig megfutamították, visszafordultak. Amint aztán Ali basa a Királyszéke tövében tábort ütött és a védők erejének megpróbálása végett három hatalmas ágyút a domb ellen irányozván, mindegyikkel 3-3 lövést adott le a várra, akkor a mieink a szentély tetejéről - amint említettük - odairányították ágyúikat, és olyan rettenetes golyózáport zúdítottak rájuk, hogy még a következő öt napon is, amíg az ágyúharc folyt, sok ellenséges ágyúról leszakították a kereket és a talpat, így használhatatlanná tették, sokat pedig végképp szétlőttek...” Íme, a történetíró feljegyzései Eger ostromáról. De mit írt erről a másik szemtanú, Cselászáde Musztafa, a XVI. századi nagy államférfi, törvénytudós, a legnagyobb szultán legnagyobb történetírója? Magát ekképp nevezte: Musztafa bin Cselál, így emlékezik Eger ostromáról: „Mivel a szerencsétlen királynak azon vidéken levő, nagy fontosságú várai közé tartozó Égre nevű vár égig érő szilárd erősség, a gyaur kutyáknak a pokolra való tanyája, s híres és erőssége miatt jelentékeny vár vala, ezért a győzelmes hadsereggel az ellen indult ... és hozzáfogott vívásához. Körös-körül minden oldalon ágyúkat és zarzubánokat állított fel, belül, az erős várban pedig az átkozott gyaurok többféle ágyút és fegyvert felhasználva puskákkal és zarzubánokkal harcoltak. Mind a két részen éjjel-nappal igen heves volt a harc és a küzdelem, miközben az ágyúknak felszálló füstje felhőkké alakult, dörgésük sikerté tette a világot, a puskák és ágyúk golyói úgy hullottak, mint az eső. A vár alatt elesett vértanúknak nincsen száma. Negyven napig (valójában 37 napig) tartott a harc, de elfoglalása könynyűszerrel nem volt lehetséges, mert bástyáinak ormai az égig érnek, falának alapja a tengerben van, védői a szerencsétlenség elhárításában tökéletes mesterek, fortély és hadicsel dolgában serények valának, továbbá rendkívül nehezen hozzáférhető vár. Allah végzéséből bekövetkezvén a téli évszak és a hideg idő, a beállott esőzés és havazás miatt eltűnt a nyugalom és a türelem, az élelmiszerekben való szükség ag-