Honvédségi Szemle 2004/2
2004 / 9. szám - HADTÖRTÉNELEM - Magyarország várai: Az egri vár (Takács Tibor)
ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE 96 Eger neve örökre bevonult a magyar történelem dicsőséges csatái közé, fénye világít évszázadok óta, s ragyognak máig az egri csillagok. És most lapozzuk fel a vár történetét. Erre kiváló alkalom nyílik, ha az ember járja a várbástyákat, megnézi Gárdonyi Géza sírját, fent a várban, ahol egy kereszt alatt kőbe vésve áll: CSAK A TESTE! Benéz a múzeumi termekbe, elgyönyörködik a helyreállított püspöki palota gótikus termeiben, szemügyre veszi ezt a hangulatos, szépségekben oly megkapó várost és vidéket. Jó ilyenkor visszamenni a múlt évszázadaiba. Azt mondják, hogy Szent István nemcsak püspökséget alapított a városban, hanem a Királyszéknek nevezett dombról maga is megszemlélte az építkezést. Imre király pedig 1204-ben Egerben halt meg, és a régi, várbeli székesegyház kettős kriptájába temették el fiával, a kiskorú III. Lászlóval együtt. Magát a várat - ahogy szerte az országban a hasonló királyi várakat - a tatárjárás után kezdték építeni. De építettek itt a püspökök is, köztük az előbb említett püspöki palotát Bakócz Tamás, a későbbi esztergomi érsek. Az a híres neves várostrom 1552. szeptember 11-től tartott 37 napon át. A két basa 150 ezer embert vezényelt a falak alá. Az ostrom után megerősítették az egri vár bástyarendszerét. Sok vitéz, köztük a leghíresebbek egyike, Balassi Bálint itt volt végvári katona. Róla még mesélek, de előbb a vár történetét kell végigmondani. 1596-ban török kézre adta a várat az idegen őrség, és 1687-ig egyike volt a török védelmi vonal leghíresebb várának. Miután Buda elesett, Eger sorsa is megpecsételődött. Mikor visszavették a felszabadítók, elvesztette jelentőségét, és 1702-ben, mint oly sok magyar várat, felrobbantották a császári csapatok. Ennek ellenére a kuruc időkben többször volt főhadiszállása Rákóczi fejedelemnek. Eger csillaga még egyszer fellobogott a nagy török ostrom után. Balassi Bálint így írt az egri vitézek életéről: Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókat könnyebbítő szele! Te nyitod rózsákat meg illatozásra, Néma fülemile torkát kiáltásra, Fákat is öltöztetsz sokszínű ruhákba! Neked virágoznak bokrok, szép violák, Folyóvizek, kutak, csak neked tisztulnak, Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak. Mert fáradtság után füremedt tagokat, Szép harmatos fűvel hizlalod azokat, Új erővel építvén űzéshez inakat.