Honvédségi Szemle 2005/1

2005 / 5. szám - FÓRUM - Ács Tibor: Petőfi Sándor, az önkéntes katona

FÓRUM ÁCS TIBOR Petőfi Sándor, az önkéntes katona Katonának kutyabaja, Van mit enni és innia, Hogyne volna? Öt napra jár Tizenhat garas két krajcár. Muzsika szól, verbuválnak, Csapj föl, öcsém, katonának, hahaha! Nem véletlenül választottuk mottóul Petőfi Sándor „Katonaélet” című hét verssza­kaszos költeményének második strófáját. Nagy költőnk 1847 márciusában vetette papírra a versét, melynek fenti soraiból világosan kitűnik, hogy a hat esztendőre önként vállalt közkatonai szolgálatát élete egyik fontos fordulópontjának tartotta. Illyés Gyula szerint Petőfi életének minden fordulata egy-egy lecke, amelynek mint költő látja majd hasznát: „Vagy épp e fordulatok tették költővé?’’­ Petőfi Sándor számára a császári királyi hadseregben 1839. szeptember 6-tól 1841. február 28- ig tartó, zseniális egyéniségével nehezen összeférhető, önként vállalt közkatonai szolgálata nagy iskolát jelentett. A katonakori zsengéi (Búcsú, Galga partihoz, Az őrágyhoz, A Dráván, Alom, Honvágy, Triótért) költői kibontakozásában már a magyar kultúrát gazdagító új értékeket jeleznek. A múló évek pedig egyre zama­tosabbá érlelték lírájában közkatonai szolgálatának élményét, amely a hazai ha­dikultúra máig ható fontos alapelemévé vált. Hetyke obsitos hang, humorral oldott keserűség, az egykori nehézségeket az idő távlatából kifigurázó fölényes önérzet és egészséges életszeretet jellemzi katonaidejéről írt költeményeit (Kuruttyó, Tol­vaj huszár, K...Vilmos barátomhoz, Halvány katona, Ivás közben, Katona bará­tomhoz, Szobámban, János vitéz, Katona vagyok én..., Téli világ, Tarka élet, Né­zek, nézek kifelé...). Verseiből kiolvasható, hogy katonaéletének lelki és fizikai megpróbáltatásai nem kis szerepet játszottak költővé érésében. múlt század nyolcvanas éveinek közepén feltámadt ad abszurdum jellegű „barguzini vita” is bizonyítja, hogy Petőfi Sándor élete több mint másfél év­százada nemzeti ügy, és minden feltárt új adalék nagy visszhangot vált ki közvéleményünkben.1­2 Halála óta minden kor kötelességének tartotta, hogy újra ellen­őrizze és felfrissítse a költő életének történetét, és az egyre gyarapodó adatok és ada­lékok, az egymásnak ellentmondó legendák és értékelések tengeréből feltárja és be­mutassa a mítoszok nélküli lényeget - a valóságot. A Petőfi-kutatás korántsem merí­tette ki lehetőségeit, sőt számos izgalmas irodalmi, esztétikai, történeti, életrajzi prob­léma vár megoldásra, feltárásra. Erre kötelezi a szakembereket Petőfi költészetének . 1 Illyés Gyula: Petőfi Sándor. Budapest, 1963. 15. o. 2 Lásd Fekete Sándor: A szibériai métely. Egy Petőfi-legenda feltámadása és újbóli elhantolása. Budapest, 1990. 247 o. 119

Next