Honvédségi Szemle 2005/2
2005 / 9. szám - SZEMLE - Magyarország katonai részvétele és szerepe a második világháborúban (Varga Mihály)
132 SZEMLE Magyarország katonai részvétele és szerepe a második világháborúban HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az MTA Történettudományi Intézet (MTA TTI), a Második Világháború Története Nemzetközi Bizottságának Magyar Tagozata és az MHTT által a második világháború befejeződésének 60. évfordulója alkalmából a fenti címen szervezett konferenciát, amelynek fővédnöke Juhász Ferenc honvédelmi miniszter volt. A választott cím is jelzi, hogy az országra nézve komoly tanúságtételről volt szó e tanácskozáson. Azt persze már a korábbi években, évtizedekben megtudtuk, hogy a történelem kimondta a véleményét azon személyekről és az általuk véghezvitt cselekedetekről, akik és amelyek növelték vagy csökkentették Magyarország hírnevét, nemzetközi megítélését. Ezen a kétnapos tanácskozáson általában maximális figyelem irányult a tanúságtétel hitelességére. Vagyis arra, hogy Magyarország második világháborús részvételével kapcsolatban - összefoglalóan - mi a történelmi igazság, amely a múltban is igaz volt, s a jelenben, meg a jövőben is kiállja a tudományos vizsgálatot és kritikát. IDEOLÓGIÁK NÉLKÜLI ELEMZÉSEK Már itt jónak tartottam rögzíteni azt az összefüggést - mert ilyen a különféle konferenciákon ritkán hangzik el -, amelyet dr. Csáky Imre őrnagy, címertörténész, moderátor (sőt követően több előadó is) megpendített. Nevezetesen, ha félretesszük a háborúhoz kapcsolódó ideológiai körítést, akkor tévedés nélkül kijelenthetjük, hogy az egykori magyar fegyveres erők a totális háborúban a haza szolgálatával, a katonai kötelesség - ne legyünk szerénytelenek: hősies - teljesítésével kivívták az ország elismerését. Az előbbieken kívül azért tekintek el a második világháború ideológiai összefüggéseitől és azok megnyilvánulásaitól, mert a hadtudomány vizsgálódásának alapja a háborús (katonai, haditechnikai, fejlesztési, vezetési, politikai, propaganda, kulturális, haditudósítói, egészségügyi, hírszerzési, kémelhárítási stb.) tapasztalatok helyes számbavétele és összekapcsolása a ma harcra készülők gyakorlati tevékenységével. A siker ugyanis kellő hozzáértés, bátorság, merészség, határozottság nélkül nem valósul meg. A múlt háborúi pedig szinte „kézzelfogható” bizonyossággal tanúsítják azt, hogy az előbbi tulajdonságok nem maguktól, hanem fokozatosan, a tapasztalatok megszer A ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE