Honvédségi Szemle 2011
2011 / 5. szám - MÚLTUNK - Pálosfalvi Tamás: A nándorfehérvári csata
Múltunk nyerő 1521. évi ostrommal, a győzelem okai nagy pontossággal megragadhatók. Először is döntőnek bizonyult, hogy Hunyadi idejekorán képes volt megerősíteni a védősereget, amely ennek köszönhetően több ezer főre nőtt, és így nem érvényesült kellőképpen az ostromló török sereg számbeli fölénye. Másodszor, Mehmed szultán nem szállta meg csapataival sem a Száva, sem a Duna bal partját, sem pedig a folyók szigeteit, és így nem tudta megakadályozni a magyar csapatok és a keresztesek szabad felvonulását, sem pedig azt, hogy utánpótlást juttassanak a várba. Ez a feladat kizárólag a török folyami flottára hárult volna, a flottazárat azonban Hunyadi kitűnő helyzetfelismeréssel szétszórta. A 65 évvel későbbi ostrom világosan mutatja, hogy a török hadvezetés leszűrte a hibákból adódó tanulságokat, és ez nagymértékben megkönnyítette a vár elfoglalását. A nándorfehérvári diadal vitathatatlanul a középkori magyar hadtörténet egyik legdicsőbb epizódja, és Hunyadi hadvezéri pályafutásának is a tetőpontja. Téves ugyanakkor az az állítás, hogy a vereség évtizedekre visszavetette az oszmán hódítás lendületét. A törökök kétségtelenül súlyos veszteségeket szenvedtek Nándorfehérvár ostrománál, de erejük nem tört meg, és alig két esztendő múlva ismét hazánk határait fenyegették. A nándorfehérvárihoz hasonló ostromra ugyan sokáig nem került sor, de Magyarország déli területeinek szisztematikus pusztításával előkészítették a terepet a későbbi hódításhoz. Mindez persze semmit nem von le a vár hős védőinek érdemeiből. Nándorfehérvár volt a déli magyar védelmi vonal legfontosabb eleme, amelynek elvesztése 1521-ben hamarosan a mohácsi katasztrófához vezetett. Ennek fényében pedig a védősereg és Hunyadi teljesítménye minden elismerést megérdemel. ■ Szilágyi Mihály pályafutását sógora szolgálatában kezdte mint torontáli alispán. 1456-ban nándorfehérvári várnagy volt, majd macsói bánként a bárók sorába emelkedett. Hunyadi László kivégzése után ő lett a Hunyadi-párt vezére. 1457-ben zsoldosokkal is megerősített serege élén biztosította Erdélyt, 1458 januárjában pedig, ugyancsak fegyveres erővel, ő kényszerítette ki Mátyás megválasztását. Az országgyűlés unokaöccse mellé kormányzóvá választotta, és Mátyástól megkapta néhai sógorának besztercei örökös grófi címét. Az ifjú király azonban kezdettől figyelmen kívül hagyta nagybátyja kormányzói jogkörét, és ez Szilágyit Mátyás főúri ellenzékéhez közelítette. A kibékülés után Szilágyi lemondott a kormányzóságról, majd Mátyással együtt vonult az oszmánok által fenyegetett Délvidékre, de a király, egyelőre ismeretlen okból, 1458. október elején lefogatta. 1459 nyarán megszökött, de szeptembertől őrizet alatt élt Visegrádon. A végleges kibékülés (1460 májusa) után unokaöccsével együtt harcolt a betörő csehek ellen, majd immár főkapitányi és erdélyi kormányzói címmel indult a déli végekre. Ekkor sem szakított azonban Mátyás ellenzékével, és elképzelhető, hogy maga akarta megszerezni a Brankovicsok szerb fejedelemségét. Ezért, amikor 1460 végén török fogságba esett, Mátyás nem volt hajlandó kiváltani, és a szultán kivégeztette. * V. László (1440-1457) Habsburg Albert és Luxemburgi Erzsébet fia, aki - apja halála után születvén - az „utószülött” melléknevet kapta. Alig két és fél hónapos korában, 1440. május 15-én koronázták Magyarország királyává. Két és fél éves korában elvesztette édesanyját, ettől kezdve gyámja, Frigyes német király bécsújhelyi udvarában nevelkedett. (László, apja révén osztrák herceg is volt.) Frigyes gondos nevelésben részesítette, de a hatalmat nem szívesen adta át cseperedő védencének. 1451-ben magával vitte Lászlót a római császárkoronázásra, de visszatérve kénytelen volt átadni gyámfiát a magyar és osztrák rendek, valamint a cseh katolikusok szövetségének. A magyar rendek 1453 januárjában a pozsonyi országgyűlésen esküdtek hűséget Lászlónak, aki rögtön visszatért Bécsbe. 1453. október 28-án Prágában cseh királlyá koronázták. A fiatal király helyett Ausztriában anyai nagybátyja, Cilléi Ulrik, Csehországban Podjebrád György, Magyarországon pedig Hunyadi János kormányzott. Cilléi a királyt eszközként használta a Magyarország fölötti hatalomért Hunyadi Jánossal vívott küzdelméhez. 1456. november 9-én Hunyadi László a király szeme láttára koncolta fel Cilléit Nándorfehérvárott. V. László a következő év márciusában Hunyadi László kivégzésével állt bosszút, majd a kisebbik Hunyadi-fiút, Mátyást magával hurcolva Prágába menekült. Magyarországon ismét kitört a polgárháború László hívei és a Szilágyi Mihály vezette seregek között. * Thuróczy János krónikájából: „Egyesek úgy beszélték el a császár megfutamodását, hogy a császár az ütközet legelkeseredettebb kavargásában viadalra készítette az övéit, és egy nyíltól a mellén megsebesült, félholtan összerogyott, és az övéi karjukra emelve vitték a sátrába. Mikor aztán elérkezett az éjszaka, és a törökök látták, hogy Anatólia vajdája, sőt összes főembereik elpusztultak az ütközetben, hogy igen nagy vereséget szenvedtek, és maga a császár is csaknem élettelen, alig lélegzik, megrémültek, hogy a magyarok napkeltével megtámadják őket, futásnak eredtek, a császárt is magukkal vitték... És amikor a császár magához tért és megkérdezte, hol van, és megmondták neki, azt kérdezte: »Miért és hogyan kerültünk ide?« »A magyarok legyőztek bennünket - szóltak - és Anatólia vajdája, sőt seregednek csaknem az összes vezetői elestek...« És amikor a császár megkérdezte, vajon az ágyúkat és a többi ostromgépet is otthagyták-e, azt felelték, hogy minden ottmaradt. A császár mélyen elkeseredett szívvel, keserűen azt mondta: »Hozzatok mérget, hadd igyam meg. Inkább meghalok, mint hogy gyalázattal térjek vissza országomba.«" * Részlet Pálosfalvi Tamás: Nikápolytól Mohácsig 1396-1526 című könyvéből (Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005). Az illusztrációk A hazáért mindhalálig - 1100 éve című kötetből valók. (Zrínyi Média, 2011) 2011/5 43 Honvédségi Szemle