Honvédségi Szemle 2019
2019 / 2. szám
132 Hadtörténelem Ház 2019/2. kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.’b Végrehajtásával a belügyminisztert bízták meg, aki ki is adta az 1917. évi 7283. számú körrendeletét e tárgykörben.6 7 A törvényt a Horthy-korban két újabb jogszabály követte gróf Csáky Károly altábornagy, honvédelmi miniszter előterjesztése következtében. A tábornok 1924 januárjában nyújtotta be a javaslatát, amit a véderő- és a közjogi bizottság együttes ülésen márciusban véleményezett, majd a Nemzetgyűlés április folyamán elfogadott. Ez volt „az 1914/1918. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről” szóló 1924. évi XIV. törvény, amely május utolsó vasárnapját hősök emlékünnepe néven nemzeti ünnepi rangra emelte. A mindössze két szakaszos artikulus a következőket mondta ki: „A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/1918. évi világháború alatt a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot - mint a »Hősök emlékünnepét« — a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli. ” A törvénytervezet indokolásában a honvédelmi miniszter a következőkkel érvelt: „A »Hősök emlékünnepe« azokat a magyar katonákat kívánja megünnepelni, azoknak az emlékét kívánja a jövő számára megörökíteni, akiknek hősies bátorsága tette lehetővé és eredményezte a magyar csapatok által példátlanul álló halálmegvetéssel megvívott diadalmas harcok egész sorozatát; azokat a hősöket, akiknek neve azokat a csapatokat, amelyeknek haditettei aranybetűkkel vannak megörökítve a történelem véres lapjain és napnál fényesebben ragyogják be a dicsőség fénysugaraival a múltat és a jövőt. Ennek a napnak a rendeltetése lenne, hogy azon az állam és társadalom szerveinek célszerű együttműködésével a nemzet a hősök emlékének adózzék. ”9 Már 1915-ben megkezdte működését a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (НЕМОВ), amely ekkoriban inkább volt a háború mellett agitáló propagandaszervezet, de a Horthy-kor első éveiben már az emlékművek művészi kivitelezését volt hivatva ellenőrizni. A bizottság azonban 1924-ben feloszlott, emiatt Rakovszky Iván belügyminiszter júliusban a 124 669. számú belügyminiszteri körrendelettel szabályozta ideiglenesen az emlékműállítás kérdését.10 Végül az 1917-es és 1924-es törvényeket „a hősök emlékének megörökítése körül követendő eljárásról” szóló 247.000/1924. számú belügyminiszteri körrendeletet egészítette ki, amely alapján a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a belügyminiszter képviselőjével kiegészülő illetékes bizottságához lehet világháborús emlékmű pályázati anyagokat benyújtani elbírálás érdekében. (Az ezredforduló idején a magyar országgyűlés újabb törvényt fogadott el ebben a témakörben. így született meg az 1924. évi XIV. törvény . Magyar Törvénytár, 1917. évi törvénycikkek. Franklin, Budapest, 1918, 25. 7 Magyarországi Rendeletek Tára, 1917.1. Pest, Budapest, 1917, 642-643. 8 Magyar Törvénytár, 1924. évi törvénycikkek. Franklin, Budapest, 1925, 166-167. 9 Uo. 167. 10 Magyarországi Rendeletek Tára, 1924. Pesti, Budapest, 1925, 418. 11 Uo. 523-525.