Honvédségi Szemle 2019

2019 / 2. szám

151 HSz 2019/2. Szemle Kenyeres Dénes ny. alezredes: KÖTET A KATONAI EJTŐERNYŐZÉS JUBILEUMÁRA AZ EJTŐERNYŐZÉSRŐL ÁLTALÁBAN Magyarországon igen jelentős a katonai repülés és ejtőernyőzés irodalma. Pataky Géza századosnak 1942-ben A repülő ember sorozatban megjelent Ég és föld között című kötete volt az első jelentősebb kiadvány a sorban. Az utóbbi évtizedben egyre többen fogtak tollat, ültek a számítógép elé és írtak tudományos alapos­sággal a repülésről, ejtőernyőzésről. Vagy egyáltalán: papírra vetették több évtizedes csodálatos élményeiket, amelyeket a repü­lő-pályafutásuk, az ejtőernyőzés során megtapasztaltak, átéltek. A repülés - és főleg az ejtőernyőzés, az ejtőernyős ugrások látványa, a kiképzés izgalma - évszázadok óta mindenkit nagyon érdekel. Az ejtőernyőzés művelőit és szerelmeseit összeköti a sok-sok közösen átélt élmény, amelyet a felkészítés, az ugratások és az ugrások során megtapasztaltak, illetve átéltek. Példátlan baráti összetartozás-érzés kapcsolja össze az ejtőernyősöket szinte egész életük során! Igazi bajtársként, barátként tekintenek egymásra minden találkozáskor vagy a foglalkozások és a kiképzések idején. A beosztásaim révén volt alkalmam megtapasztalni azt a speciális közeget, fantasztikus kohéziót, amely összetartja az ugróállományt s a kiképzőket, valamint a mélységi felderítőket. Igaz, a hétköznapokon sokat ugratják egymást, mindig igyekeznek vidámak lenni, rendsze­resek a tréfálkozások. Nálunk, Szentkirályszabadján, a helikopterezrednél és Kecskeméten, a repülőezrednél mindig volt egy ejtőernyőscsoport: egy tiszt, egy tiszthelyettes, valamint tíz-tizenöt sorkatona. Az ejtőernyős tiszt kemény fegyelmet követelt meg az egész állománytól. Az ejtőernyős katonák mindig fegyelmezettek voltak szolgálatban és a repülések ejtő­ernyő-biztosítása idején. Az ejtőernyősöknek külön épületük volt a repülőtér egyik részén. Ha valamelyik barátjuk, ismerősük (tiszt, tiszthelyettes) meglátogatta őket, azok általában tréfa áldozatai lettek. Megtörtént, hogy az ejtőernyős tiszt utasítására valamelyik ejtőernyős katona felrakta az épület tetejére az odalátogató ismerős kerékpárját. Az is előfordult, hogy az odalátogatót felhúzták a 10 méter magas ejtőernyő-szárító toronyba és ott rögzítették. Majd elmentek ebédelni, s amikor visszajöttek az étkezésből, még ők kérdezték: „Még mindig itt vagy?”, majd nagy kacagás közben leengedték a kötél segítségével. Számtalan érdekes dolgot műveltek a kiképzések szüneteiben. Az ilyen és hasonló mókával a feszültséget tudták oldani, amely az ugrások alkalmával bizony fennállt, főleg a fiatal állománynál. Természetesen a kiképzések alkalmával nagyon komolyan vettek minden megoldandó feladatot. Kecskeméten Gyürki Imre ejtőernyős tiszthelyettes volt a viccek és mókák kitalálója. Számomra mindig öröm volt velük találkozni.

Next