Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leányiskola, Hosszúfalu, 1909
Tanulmányi kirándulásunk. Régi és megdönthetetlen igazság, hogy az ismeretek megrögzítésének legintenzívebb kelléke a közvetlen tapasztalat. Az ismeretek, melyeket ez után szerzünk, sokkal mélyebben vésődnek a lélekbe és kitörülhetetlen nyomokat hagyva, mint maradandó emlékek gazdagítják az ifjúi lelket. Ennek tudatában tűztük ki célul, Hazánk természeti szépségekben bővelkedő részének, az Aldunának megtekintését. A vonat zajtalan mozgása, kendők lobogtatása jelzi a kiváncsi és szép reményekkel elhalmozott kiránduló társaság indulását. A sok látnivaló reménye jó kedvre hangolja az ifjú kedélyeket s víg dalok éneklése mellett rövid időre búcsút mond az ismert bérceknek. Jó kedv és hangulat az esthomályban is ébren tartja a társaság tagjait, tréfálás és csevegés szórakoztatja a kis csapatot. Csakhamar elmosódott az énekhang, mert az annyira félelmetes Halley-üstökös tűnt fel szemeink előtt. Napnap után vágyakoztunk, hogy e természeti ritkaságban gyönyörködjünk s most ime teljes szépségében élvezhetjük. Bár nem tartott sokáig, mert a felhős ég keleti szélén aláhanyatlott és eltűnt szemeink elől. A vonat sívít és kattog. Az ablakok megtelnek fejekkel és kitörő ujjongással gyönyörködnek a mázbon