Hungarológiai Értesítő. XI. évfolyam 1-2. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1989)

A hungarológia hírei - Tudományos ülések, konferenciák - Tárgyak és ereklyék, tények és legendák (Kultuszkutató konferencia a Petőfi Irodalmi Múzeumban)

gyászbeszéd klasszikus retorikai kellékeinek mentén. A megrendültség kifejezése, a hallgatóság megszólítása, a siratok körének kijelölése, a vigasztalás toposzai­nak összevetése termékeny következtetéseket hozott. József Attila a nekrológok­ban vált „klasszikussá". A szenvedés, a „passió" kiemelődik az életműből, önálló jelentést kap: a ritualizált életrajz és az életműből kiválasztott „végső versek" szinkronba kerülnek. A „Kié József Attila?"-kérdés felvetése a kultusz közösségi koherenciateremtő funkciójára mutat rá. Zimonyi Zoltán Valóssá élni a világot. Kultikus vonások a népi irodalom­ban címmel a népi írók mozgalmát elemezve megállapította, a kultikus elemek nem alkottak összefüggő egységet, nem jött létre kultusz. Céljuk egy új magyar ideológia megteremtése volt, amely a népből, a szegény parasztember mitikus figurájából indult ki, a szóbeliség megemeléséből, megélt, feltétlen igazából. Az írók prédikátor előképek nyomán járják a falvakat, az ideológia mozgalommá válik. Németh László elhivatottságában, küldetéstudatában van kultikus vonás, a példaadás, mintateremtés, az „én vagyok magam a magyar ifjúság" gesztusa profetikus. Takács Olga Kultusz és pótcselekvés. Gyóni Géza utóélete címmel ismertette a Dabason, amely 1966 óta Gyón községet is magában foglalja, kibontakozott Gyóni Géza-kultuszt. A Gyóni-kultusz a két világháború közt volt eleven, a már­tírsors emelte érdemén felül népszerűvé a költőt, a szibériai fogolytársak vissza­emlékezéseit és tárgyi anyagot összegyűjtve alakult meg tiszteletére a Gyóni Géza Társaság. Az 1960-as évek dabasi Gyóni-kultusza elsőként a helyi emlékeket, ele­venítette fel­ a költő szerkesztői tevékenységét, öngyilkossági kísérleteit, szerelmi románcait. A helyi értelmiség, majd lassanként az egész község bekapcsolódott a Kör tevékenységébe, emlékesteket szerveztek, vetélkedőket, szavalóversenye­ket. A kiéletlen polgári aktivitás kapott itt teret, állami támogatás nélkül, saját erejükre támaszkodva dolgoztak. Gyóri könyveket szereztek be az iskoláknak, a téesznek, gondozták a családi sírt, köztéri szobrot emeltek. A kultusz tetőpont­ján a mozgalom hirtelen kifulladt, s a hetvenes évek közepén már alig tudták a dabasiak, ki volt Gyóni Géza. Szigeti Csaba: A „Bartók-vers". A bő választékú Bartók-versek elemzése során a szerző arra a megállapításra jutott: Bartók — fantomtárgy, lehetőség arra, hogy a bartóki zene keltette benyomások alapján ideológiáról beszéljen a költő. A konkrét figura eltűnik, a versek közös jellemzője, az emelkedettség elfedi az egyedi jegyek hiányát, Így jön létre a Bartók-kultusz jegyében a „Bartók-szintetizátor", amely egyszerre népi és individuális, nemzeti, kelet-európai és kozmopolita. Kovalovszky Márta: Öcsiké és a kultusz. Új kultuszformák a kortárs művészet­ben címmel a szerző az ef Zámbó István (Öcsiké) székesfehérvári kiállításmegnyi­tóján bemutatott performance kultikus jegyeit elemzi. A művész festette képek zárt terében, saját képi szimbolikáját megelevenítve, a születés-halál misztériu­mát idézi, éli meg a két szereplő. A szöveg értelmetlen, érthetetlen, az eszközök, az öltözék jelentése, szerepe ismeretlen, mégis minden a helyén van, szertartás résztvevői, szereplői vagyunk. Riasztó, meghökkentő, lenyűgöző játék, egyszerre idézi a népi misztériumok és a karneváli maskarák világát, a hagyomány, a rítus elhalása, az organikus kultúra szétesésének korában.

Next