Hungarológiai Értesítő. XI. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1989)
A hungarológia hírei - Tudományos ülések, konferenciák - Róheim Géza-centenárium
volt látható e kiállításon, azokkal a fonográf-hengerekkel együtt, amelyek általa gyűjtött pápua szertartás-dalokat őriznek, s világszerte ritkaságnak számítanak. Szeptember 12-én az ELTE Folklore Tanszéke és a Ferenczi Sándor Egyesület kezdeményezésére a Magyar Pszichoanalitikus Egyesülettel közösen került sor a nemzetközi tudományos tanácskozásra. Róheim sokoldalú életművének csaknem valamennyi aspektusát megemlítették az előadók. A tíz előadásból kikerekedő ülésszak valóban nemzetközi és valóban interdiszciplináris lett. Fodor Sándor, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese bevezető szavai után Hidas György elnökletével kezdődött el a tanácskozás első része. A budapesti pszichoanalitikus iskola, nevezetesen a Ferenczi Sándor munkásságával foglalkozó tudománytörténész, Brabant Éva (Párizs) az életrajzi bemutatást vállalta. Benjamin Kilborne (Los Angeles) a pszichoanalitikus antropológia kezdeményezőjéről és a kezdeményezés amerikai fontosságáról beszélt. Kilborne ugyan közvetlenül nem ismerte Róheimet, ám mestere, az ugyancsak magyar pszichoanalitikus-etnológus George Devereux révén anekdotikus részletekig terjedő információkat szerzett és mondott most itt el Róheim amerikai fogadtatásáról és a negyvenes évek New York-i pszichoanalitikus-antropológus köreire jellemző viszonyokról és kapcsolatokról. Verebélyi Kincső (Budapest) Róheim munkásságának úttörő vonásait elemezve mutatott rá arra, hogy az életmű egyes szakaszai és a társadalmi-tudományos környezet között mindig egyfajta eltolódás alakult ki. Az ausztráliai szociológus, Róheim ottani terepmunkája eredményeinek kutatója, John Morton (Bundoorn) az ausztráliai bennszülöttek életmódjának kutatásában jeleskedő Róheim eredményeire és korlátaira tért ki, Pócs Éva (Budapest) a magyar folklorista a néphitre és a népszokásokra vonatkozó, ma már klasszikusnak számító műveit tárgyalta. Az ülésszak második felében - Voigt Vilmos elnökletével - a pszichoanalitikus megközelítések kerültek túlsúlyba. Harmat Pál (Wien) a szakirodalomban eddig szinte alig említett szempontból, a pszichoanalitikus szociálpszichológia nézőpontjából közelítette meg Róheim vonatkozó tanulmányait. Jung Károly (Újvidék) előadása szép példáját adta annak, hogyan folytathatók a folklorisztikában azok az utak, amelyek felé éppen Róheim tette az első lépést. Az előadó egy már Róheim által is vizsgált rontóige elemzésével járult hozzá az ülésszak tematikus gazdagságához. Claude Gaignebet professzor (Nice) az álom és a művelődéstörténet kapcsán bravúros módon jelezte annak a munkának a jelentőségét, amelyet Róheim The Gate of the Dream címmel 1953-ban megjelent könyve az álomálmodás lehetséges megközelítései között képvisel. Kapusi Gyula (Budapest) a gyógyító Róheim tevékenységével foglalkozott, olyan források alapján, amelyek a tudományos értékelésekben eddig nemigen szerepeltek. Virág Teréz (Budapest) az olyan gyakorló analitikus szempontjait hangsúlyozta, aki sokat merített és hasznosított azokból a Róheimnézetekből, amelyek az egyén pszichodinamikai fejlődésére és a mindenkori környezet kölcsönhatására vonatkoznak. Az emlékülés előadásainak szövegét néhány olyan, Róheimre vonatkozó dokumentummal együtt, amelyek nemrég kerültek elő és eddig még közöletlenek voltak, a Thalassza magyar pszichoanalitikus folyóirat különszáma adja közre.