Hungarológiai Értesítő. XI. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1989)

A hungarológia hírei - Tudományos ülések, konferenciák - Róheim Géza-centenárium

volt látható e kiállításon, azokkal a fonográf-hengerekkel együtt, amelyek általa gyűjtött pápua szertartás-dalokat őriznek, s világszerte ritkaságnak számítanak. Szeptember 12-én az ELTE Folklore Tanszéke és a Ferenczi Sándor Egyesület kezdeményezésére a Magyar Pszichoanalitikus Egyesülettel közösen került sor a nemzetközi tudományos tanácskozásra. Róheim sokoldalú életművének csaknem valamennyi aspektusát megemlítették az előadók. A tíz előadásból kikerekedő ülésszak valóban nemzetközi és valóban interdiszciplináris lett. Fodor Sándor, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese bevezető szavai után Hidas György elnökletével kezdődött el a tanácskozás első része. A budapesti pszichoana­litikus iskola, nevezetesen a Ferenczi Sándor munkásságával foglalkozó tudomány­történész, Brabant Éva (Párizs) az életrajzi bemutatást vállalta. Benjamin Kilborne (Los Angeles) a pszichoanalitikus antropológia kezdeményezőjéről és a kezdeménye­zés amerikai fontosságáról beszélt. Kilborne ugyan közvetlenül nem ismerte Róhei­met, ám mestere, az ugyancsak magyar pszichoanalitikus-etnológus George Devere­ux révén anekdotikus részletekig terjedő információkat szerzett és mondott most itt el Róheim amerikai fogadtatásáról és a negyvenes évek New York-i pszichoanaliti­kus-antropológus köreire jellemző viszonyokról és kapcsolatokról. Verebélyi Kincső (Budapest) Róheim munkásságának úttörő vonásait elemezve mutatott rá arra, hogy az életmű egyes szakaszai és a társadalmi-tudományos környezet között min­dig egyfajta eltolódás alakult ki. Az ausztráliai szociológus, Róheim ottani terep­munkája eredményeinek kutatója, John Morton (Bundoorn) az ausztráliai bennszü­löttek életmódjának kutatásában jeleskedő Róheim eredményeire és korlátaira tért ki, Pócs Éva (Budapest) a magyar folklorista a néphitre és a népszokásokra vonat­kozó, ma már klasszikusnak számító műveit tárgyalta. Az ülésszak második felében - Voigt Vilmos elnökletével - a pszichoanalitikus megközelítések kerültek túlsúlyba. Harmat Pál (Wien) a szakirodalomban eddig szinte alig említett szempontból, a pszichoanalitikus szociálpszichológia nézőpontjá­ból közelítette meg Róheim vonatkozó tanulmányait. Jung Károly (Újvidék) előa­dása szép példáját adta annak, hogyan folytathatók a folklorisztikában azok az utak, amelyek felé éppen Róheim tette az első lépést. Az előadó egy már Róheim által is vizsgált rontóige elemzésével járult hozzá az ülésszak tematikus gazdagságá­hoz. Claude Gaignebet professzor (Nice) az álom és a művelődéstörténet kapcsán bravúros módon jelezte annak a munkának a jelentőségét, amelyet Róheim The Gate of the Dream címmel 1953-ban megjelent könyve az álom­álmodás lehetséges meg­közelítései között képvisel. Kapusi Gyula (Budapest) a gyógyító Róheim tevékenysé­gével foglalkozott, olyan források alapján, amelyek a tudományos értékelésekben eddig nemigen szerepeltek. Virág Teréz (Budapest) az olyan gyakorló analitikus szempontjait hangsúlyozta, aki sokat merített és hasznosított azokból a Róheim­nézetekből, amelyek az egyén pszichodinamikai fejlődésére és a mindenkori környe­zet kölcsönhatására vonatkoznak. Az emlékülés előadásainak szövegét néhány olyan, Róheimre vonatkozó do­kumentummal együtt, amelyek nemrég kerültek elő és eddig még közöletlenek vol­tak, a Thalassza magyar pszichoanalitikus folyóirat különszáma adja közre.

Next