B. Nádor Orsolya (szerk.): A hungarológia fogalma - Hungarológiai Ismerettár 5. (Budapest, 1990)
R. Gragger: Munkatervünk
Robert Gragger Munkatervünk A világháború előtti Európa romjaiból és torzulásaiból keletkező új világ küszöbén állva a külső megfigyelő és a tevékeny résztvevő egyaránt késztetést érez arra, hogy megértse és megragadja a jelen eseményeinek alapjait, hajtóerőit. Ha a ránkszakadt borzalmak fő oka a népek egymásról-nem-tudása, az ebből fakadó bizalmatlanság és szándékos félrevezetés, a gőg és mások lebecsülése volt, akkor most már minden felelősségtudattól áthatott ember elsődleges kötelessége az, hogy törekedjék az egyes népek és életkörülményeik elfogulatlan megismerésére. Eléggé arisztokratikus volt a hozzáállásunk ahhoz meg kell mondani, teljes joggal, hogy az emberiség egyes képviselőinek különleges folyóiratokat és évkönyveket szenteljünk. Ezekben e nagy szellemek életrajzának, életművének legparányibb részleteit is felkutattuk. E részletek alapján elemeztük a zsenit, területi és származási sajátosságai, a család története s az egész miliő hozzájárul a jelenség pozitivista megközelítésű ill. szellemi-érzelmi alapú megismeréséhez, melyekből többé vagy kevésbé sikerült szintézissel felépül az alkotás összefogó képe, az alkotó lényegének megragadása, a biográfia. Egy ilyen jellegű munkára, amely egyes kiemelkedő személyiségek megismertetését szolgálja, a népek nagy családjában mindenkinek szüksége van. Elsősorban az európaiaknak. Itt okozta a legnagyobb szörnyűségeket az egymásról való nem-tudás, itt szítják még mindig az egymás elleni beteges gyűlöletet. Itt teszik még mindig lehetetlenné az együttműködést, a szövetségbe való összefogást. Mindez elsősorban Kelet-Európára érvényes, mely az utóbbi időben egyre inkább előtérbe került. Az, hogy e keleti népek szinte semmit sem tudnak egymásról, s főként, hogy a nagy európai kultúrnépek semmit se tudnak róluk, különösen végzetes. Közelebbi vizsgálódás után kiderül, hogy nem is a faji sajátosságok azok, melyek e népeket egymástól elválasztják, hiszen antropológiailag alig különböznek egymástól, s etnográfiailag sincsenek éles határaik. Hagyományaik és szokásaik sem állnak egymástól távol. A kulturális helyzet sem lényeges elválasztó tényező. Civilizációjuk ugyan különböző fokozatokat mutat, de kulturális törekvéseik egy irányba haladnak. Ami valóban elválasztja őket, az nyelvük és szellemiségük, ezzel szoros összefüggésben egy bizonyos lelki hajlam, egy történelmi alapokon nyugvó belső élet, amely leghevesebben a politikában kárul kifejezésre és amelyet legdurvábban egymás ellen használnak fel. E népek szomszédaikkal szembeni meg nem értésének fő oka a nyelvi elszigeteltség. Ennek áthidalása olyan folyóiratok feladata lenne, amelyek ezeknek az országoknak és lakóiknak tudományos alapokon folyó kutatását szolgálják. Az Ungarische Jahrbücher-rel olyan sajtóorgánumot hozunk létre, amely Közép- és Kelet-Európa egyik legproblematikusabb népét tanulmányozza. Azt, amely a német kultúrkörbe beágyazódva, Németország határán él, s ugyanakkor a német értelmiség csak annyira vesz tudomást róla, mintha csak egy belső-ázsiai civilizálatlan törzsről lenne szó. A művelt német Magyarországról alkotott elképzelése legtöbb esetben nem más, mint merő félreértés, és mégis: Magyarország tanulmányozása éppen Közép- és Nyugat-Európa számára különösen fontos, úgy tűnik, ennek az országnak különleges feladata az, hogy folyton-folyvást valamiféle kulturális vagy politikai kísérleti terep szerepét töltse be. A Kárpát-medence, amely nyugat és kelet között természettől fogva közvetítő és köztes terület, mindig jelentős tényezője volt az európai