A magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében II. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság Budapest – Wien (1991)
A paraszti polgárosodás kérdései a Duna völgyében. A népi kultúra fellendülése és hanyatlása - Die Frage der bauerlichen Verbürgerlichung im Donauraum. Aufschwung und Verfall der Volkskultur - Horváth Terézia: A magyar és a szomszéd népek ékszerkultúrájának néhány jellemvonása a XIX-XX. század fordulóján. (Ékszeranyagok a Duna mentén)
HORVÁTH TERÉZIA (Budapest) A magyar és a szomszéd népek ékszerkultúrájának néhány jellemvonása a XIX—XX. század fordulóján ( Ékszeranyagok a Duna mentén) A hagyományos ékszervizsgálati szempontoktól (forma, funkció) eltérően azzal is jellemezhetjük a Duna völgyében élő népek ékszerkultúráját az 1880—1920 közötti időszakban, hogy milyen anyagokat (1. táblázat), milyen mennyiségben, milyen arányban, milyen kidolgozásban, milyen kombinációkban és színekben alkalmaznak, viselnek. Az egyes ékszeranyagok kedveltségének rangsora etnikus specifikum és a polgárosultság fokmérője is. Az európai ékszerkutatók eddig túlzott hangsúllyal főleg az elsődlegesen fémből készült ékszereket, néha a pénzérmék szerepét vizsgálták. A gyöngyfélékkel kevesebbet foglalkoztak, mint amekkora figyelmet érdemelnek. A természetes anyagú ékszerekkel általában nem is törődtek. Saját ismereteim, és abból eredő feltételezéseim szerint a Duna völgyében az egyes ékszeranyagok elterjedése és valóságos aránya 1880—1920 között a következő: Ásványok. Ékkőként fém ékszereken opál és türkiz is van a polgárosultabb parasztoknál: német és magyar fülbevalón, nyakéken, gyűrűn, dísztűn, kapocsféléken, öveken, gombokon. A gránátot ékkőként is, de inkább gyöngysornak, nyakban németek, osztrákok, szlovákok és a tiszántúli magyarok viselik, valamint a románok egy része. Növényi romlandóbb szárakból (pl. szalma) készült nyaklánc, karkötő, gyűrű például a magyaroknál fordul elő, de inkább csak kislányoknál. Ugyanitt fából felnőtteknek is faragnak vagy esztergálnak nyakban is viselt szentolvasót, gyűrűt, csatot, zsebóratokot és -láncot. Figyelemre méltó, hogy ebből a régies anyagból éppen a legújabban terjedő polgárias zsebóra fém tartozékait utánozzák és teszik népiessé. Fenyőgyantából képződött borostyán nyakékre kevés magyar példa akad. Magok, termések átfúrva és fölakasztva, illetve fölfűzve régiességként főleg gyerek-fülbevalón, nyakéken, karkötőn, gyűrűn találhatók: szlovákok, magyarok, románok viselik, utóbbiaknál felnőttek is. Állati származékok a virágállat korall ágacskái, önállóan is képezhetnek nyakéket, karkötőt. Máskor fém ékszereket egészítenek ki. Használatuk régies és úri jellegű. Korall ékszer több a németeknél, osztrákoknál; kevesebb a szlovákoknál, magyaroknál, horvátoknál; megint több a románoknál, előfordul a bolgároknál. Édesvízi és tengeri (kauri) kagylók házának viselete régies, inkább csak amulettként: románoknál, cigányoknál, gyerekeknél. A dunai kagylók gyöngyháza az igazgyöngy olcsóbb, népies pótléka. Önállóan is képezhet nyakéket (magyarok, horvátok) vagy esztergálva polgárias gombot, csatot (osztrákok). Fémek kiegészítője fátyolta fejére helyezett apró gyöngyök soraként (magyarok.