A magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében II. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság Budapest – Wien (1991)
Nemzeti kérdés, irodalom, irodalomtudomány - Nationale Frage, Literatur und Literaturwissenschaft - Melczer Tibor: Babits Mihály felfogása a magyar nemzeti kérdésről és az Osztrák-Magyar Monarchiáról 1919-ig
Aranyban. Akiről és Petőfiről írott remek esszéjében Babits nemzetfelfogására nem néhány — jórészt mástól kölcsönzött — Petőfire vonatkozó, látszólag meghökkentő kategória mutat, hanem az, hogy nemzeti mítosz alanyait merészelte egészen újszerű irodalomtörténeti és alkotáslélektani eszközökkel vizsgálni.18 De legtisztábban a nyugatos magyarság eszményét az írók közül Vörösmarty munkásságában ismeri fel, aki e fogalomban már ott tudja, éppen egyetemes látóköre következtében, Zn'ryi-verse tanúsága szerint is, a magyar testvértelenségét: "Néz nyugatra, borús szemmel néz vissza keletre / A magyar, elszakadott testvértelen ága nemének." Ám e nyugatos magyarság Vörösmarty (és tegyük hozzá: Babits) szemében mindinkább magyarság és egyetemesség elválaszthatatlansága hirdeti, a népek hazájához fellebbezést, vagy mint a Babits idézte Pázmányban mondja a költő: "legszentebb vallás a hazai emberiség."19 A nyugatos magyarság eszményét legsokoldalúbban azonban 1913-ban fogja kifejteni, Magyar irodalom című esszéjében, nemzetkarakterológiai célzattal.20 Benne igazolván irodalmunk nyugat-európaiságát, amely az államalapítással, a kereszténység felvételével vette kezdetét, és tart a jelenkorig. Mint egy kései beszédében újrafogalmazta: "Az első nyugatos nem Ady és nem is Ignotus, még csak nem is Kazinczy vagy Széchenyi, hanem maga Szent István volt (.. .)"21 S a pogányság odahagyása óta "a magyar lélek együtt érez és él, szenved, vonaglik a Nyugat lelkével."22 A középkor aszkézisétől a reneszánsz kiteljesedésén (Balassin) és a reformáció nagy áramán át Zrínyiig és tovább. De még a legválságosabb időkben is, egy Faludi Gracianig, egy Mikes Lévignéig hatolt, hogy Bessenyeitől töretlenné váljék a mi nyugatosságunk. És Kazinczy! Akiben mindez a törekvés tudatosult. És a romantika kora. S nemcsak a már látott módon, Széchenyivel, Vörösmartyval, hanem a világszabadságot hirdető Petőfi is idetartozik. S nyugatos — mi is lehetne más — Kossuth, Eötvös, Jókai, Kemény, Madách; és mindek, akár Arany, ekként nemzeti. Mert ahol gyöngül a nyugatosság (vagyis az európai, a világirodalmi érték) — vallja és bizonyítja Babits —, ott gyöngül a nemzeti elem. Ott — egy-egy erősebb tehetség kivételével — az elszürkülés fenyeget. Míg "a legnagyobb világirodalmi értékű írók azok, akikben a két irány [nemzeti és európai] mennél jobban egybe tud olvadni, mint nálunk is a legnagyobbakban, mint Vörösmartyban, Petőfiben, Aranyban."23 A kortárs nagyközönség pedig, és gyakran a kritika — mondja Babits — nem az ilyen nagy újítókat, hanem a kisszerű, konzervatív "nemzeti" költőket, írókat kedveli. S evvel rávilágít minden idők egyik irodalmi kontraszelekciójára. Ez a nyugatosság — tanítja Babits — nem manír, hiszen sajátos, magyar elemek hordozzák. Pogány istenek helyett "Szent Lászlónk magyar hős lett, és Máriánk, pátrónánk, »magyar istennő"«. Mindez pedig, amit igen csekély előzmények után Babits 1913-ban fölvázolt, csaknem egészében a fasizmus elleni munícióvá válik 1939-re. A magyar jellemről írott tanulmányában.24 * A Magyar irodalom elkészítésekor Babits már két éve Pest-közelben él. Az itteni szellemi élet (a Nyugat, a Huszadik Század, és egyéb fórumok, valamint a