A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 35. X. évfolyam (1978)
TANULMÁNYOK - Fried István: Jókai Mór egy „délszláv" balladája
került ide, hol Attiláról beszéli el: hármas koporsóban alussza örök álmát. Margarita nevét Noénál olvashatta, ahol Marko Kraljevicről is találhatott történetet. A kakukkmadár is innen röppent át Jókai balladájába. Míg a „Szentgyörgy napjáénak, a Vilának,a hű társnak, a lónak (Jókainál: Durindó) megnevezése szintén a különböző magyarul is megjelent délszláv tárgyú közleménynek, fordításnak köszönhető. Több találgatásra adhat okot „Deli Marko" megnevezése. Bár Székácsnál is előfordul, talán feltételezhetjük, hogy a fejezetcímként is szereplő meghatározás kapcsolatba hozható Jósika Miklós Abafijával, melynek Jókaira tett rendkívüli hatását írónk maga hangoztatta. „Deli Marko szerette magát a szelek királyának s a barlangok arszlánának hívatni, s egy volt azon különös lények közül, kikben ritkán látott elegyéke van a legellenkezőbb indulatoknak, a rossznak s a jónak" — jellemzi Jósika Miklós. S ha tovább nézzük a hajdúvezér plasztikusan ábrázolt képét, akkor egyre több Marko Kraljevictyel rokon tulajdonságra bukkanhatunk. Természetesen Jókai ideális, népi hőst alkot a balladában, mert ez a betét nem a regény valóságos szereplőinek jellemrajzát egészíti ki, hanem egy ártatlan leány ábrázolását, egy nép hitét, reménykedését festi. Akiről éneklik, tulajdonképpen hidegvérű kalandor, idegen , ellenszenves eszme szolgálatában áll, legjobb barátjának árulója. Jókai hirtelen és váratlan állítja elénk Marko Kraljovjéként, s még inkább meglepetésszerűen teszi egy nemzetközi érdekszövetség prominens képviselőjévé. Ami a stílus egyöntetűségét, a cselekményvezetés logikáját illeti, ott elmarasztalhatjuk Jókait. De ha nem feledkezünk meg arról, hogy minden érdekességhajhászás ellenére is a mese váratlan fordulataiban az időszerű politikai események mesévé desztillálását találhatjuk, s még e gyöngébben sikerült regény legjobb pillanataiban is ezt kell meglelnünk, akkor több megértéssel közeledünk a ballada felé. A 24 fejezetből álló mű 14. fejezete viseli a Deli Marko címet, a 15. a Vakok értekeznek a színekről, a 16. A guzla című. Az előző két fejezet ennek előkészítéséül szolgál, itt hangzik föl a ballada, melynek cselekménye pontos utánzata a valódi délszláv hősénekeknek. Nemcsak a tízes trochaeusok okozzák, hogy pillanatra sem hagy kétséget a hangvétel stílusbravúrja miatti hitelesség. A népinek és délszlávnak valóban jól eltalált keveréke, kifejezésben, történetszövésben, részletekben és az egészben kiváló stílusimitációval van dolgunk. Ha ilyen frázisokat olvashatunk, mint: „Egyik ajtó volt kovácsolt vasból, A másik volt hófehér ezüstből, A harmadik tiszta színaranyból..." akkor a mondatrészek azonos sorrendjéből adódó ritmus árján ringatózva, a hasonló délszláv népköltészeti figurákra gondolunk. De Jókai annak is művésze, hogy az egyszer már megteremtett hangulatot megőrizze. Míg az előbb ajtókról volt szó, alább e hármasságot más viszonylatban ismétli meg: