A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 42-43. XII. évfolyam (1980)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Bori Imre: Móra Ferenc csókái népmeséje

Bori Imre MÓRA FERENC CSÓKÁS NÉPMESÉJE Móra Ferenc születésének századik évfordulója alkalmából adjuk ki A magasugró királykisasszony című írását a Bácsmegyei Napló 1924-es ünnepi almanachjából (Huszonöt esztendő. Bácsmegyei Napló jubiláris al­manachja. 1924. 41—43. p.). Részben azért, mert a Móra-bibliográfiában nem találtuk tudomásulvételét, részben pedig mert véleményünk szerint „helyi" értéke miatt megérdemli, hogy újraolvasuk. Első közlése is ün­nepi alkalomhoz fűződött. 1924-ben az akkor nagytekintélyű Bács­megyei Napló ünnepelte megjelenésének huszonötödik évfordulóját, és almanachjában nem csupán a hazai sajtó és irodalom jelesei szólaltak meg, hanem olyan kiváló magyarországi írók is, mint Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Gellért Oszkár, Heltai Jenő, Nagy Endre, Szilágyi Géza, Somlyó Zoltán, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Laczkó Géza, Kemény Simon, Ligeti Ernő, Kárpáti Aurél, Móricz Zsig­mond. Móra Ferenc merengő emlékezést írt, a csókái ásatásaira emlé­kezve szőtte a különben egyszerű történetbe csókái népmeséjét a magas­sal ugró királykisasszonyról. A MAGASUGRÓ KIRÁLYKISASSZONY Úgy kezdődött, hogy nagyon esett az eső, azaz hogy eleinte nem is esett olyan nagyon, mert Csókán abban az időben nem voltunk hir­telenségekhez szokva. Szép lassan kapargattuk a Kremenyák földjét az ősök fölül, akiktől el akartuk szedni a négyezer éves ékességeiket, a kő­baltákat, a csontgyűrűket és békateknő-gyöngyöket, — és szép­ komó­tosan végezte a dolgát az istenke is. Először csak úgy szép szóval pró­bálgatta összeterelgetni a felhőnyájakat. »Hej, te kis fehérgyapjas, de el­maradtál a többitől! Hát te, te vörhenyes hombory, hova a pokolba megy arra Cernabara felé!?« — Eső lesz! — törülgették az embereim a homlokukat. No nem kell őket sajnálni, nem a nagy sietségbe izzadtak bele, hanem az örömbe, hogy lesz egy kis szüretkezés. * * *

Next